Page - 86 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

86 István Tamás király 1457-ben Carvajal apostoli követ kezéból a keresztség szentségét fölvette. A Bosznát a rónaságra kiléptekor a kertek közt levó Modrié városa üdvözli, melyról lakói azt tartják, hogy valaha az ország nagy városai között is az óvék volt a legnagyobb. Savoyai Jenó herczeget okolják az elpusztításaért. Ma a Bosznán áthajló, mintegy kétszáz méternyi hídján és elég igyekvó kereskedelmén kivúl az itteni országos kincstári mintagazdaság és gazdasági iskola a legnagyobb nevezetessége. Itt a Boszna már teljesen elveszti a hegyi folyó természetét. A felsóbb szakaszából magával lesodort kavicsot már mind lerakta s alacsony agyagos partok közt kanyarogva és ágakra oszladozva szélesen és lomhán hömpölyög tovább. Mentúl közelebb ér a Szávához, annál nagyobbak, kivált a jobb partján, a kiterjedt mocsarak, a fekete nyúíós iszappal teli „bará"-k. E mocsarak színén sás zizeg s a fehér és sárga tavirózsák közt szúnyogok és bögölyök rajaitól ellepve heverésznek a sertések. A kisebb terúletú morotvák ellenben, melyek már „ada" (sziget) nevet viselnek, szép fákkal ékesek, s fóleg a Boszna torkolata kózelében Crkvina mellett lévó Kapetanova-ada igen kies idyllként viditja föl árnyas ligetével és a benne tanyázó énekes madarak kedves dalával ez egyhangú mocsaras tájat. A hol a Boszna és a Száva sárga hullámai összeelegyednek, ott áll Bosnyák-Samac, régebben hivatalos török nevén „Azizié i bala" élénk kis városka. A Szávát itt számos hajómalom és fürge tutajkózlekedés élénkíti, s a jóízú halakban bóvelkedó folyók termékei a monarchia mindkét fóvárosá- nak piaczán jó keletnek örvendnek. E hajdan csupán vízimadaraktól népes folyamvidék, a Boszna torkolatának kórnyéke, ma a tei-úletén szintén szerbiai kivándorlók alapította városkájának folyton élénkúló kereskedelme útján mind nagyobb lendúletnek indúl. A Boszna tekinthetó a Száva alvidéke nagy termékeny síksága nyugati határának, mert balpartján már lassú emelkedéssel a Vu¿jak-erd'ó magaslatai felé kezd a talaj domborodni. Ettól a Posavina már csak a Boszna torkolata és a Száva kózé ékelt kis termékeny háromszóget hódította el magának, a melynek éjszaknyugati végét a nagy Száva-parti Svilaj falu jelzi. E helység temetójében a keresztek egy-egy néhány méternyi magas rúdra folúl keresztben illesztett egészen rövid, fai'agott léczból állanak. A temetésnél szokásos gyász- ének pedig velót rázó üvóltés, a melyben a halottnak a földön kuporgó összes hozzátartozói részt vesznek, nem kis rémúletére olykor a Száván erre hajózó útasoknak.