Page - 124 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

124 támasztó falai. A Cvrstnica csúcsait ugyan felúlmúlja a déli órhegynek, a v Maglicnak magassága, de a Cvrstnica hatalmas, majdnem négyszôgben emel- kedó tOmege is tôbb helyütt meghaladja a 2.000 métert. A Cvrstnica karszt-terúleteinek csupán a szélein tenyészik a tôrpe és a pajzsos fenyû, a tôbbi részei pedig kitúnó havasi legelók, a nielyeken a vizet a télról megmaradt hó pótolja. Nyáron át számtalan havasi pásztortanya v » élénkíti a Cvrstnicát, s valamennyi kôzt legelsó a Vilenac hegy lábánál egy vólgykatlanban levó „Spasinstan" nevú tehenész tanya. Jóllehet nem a Prenj csúcsai a legmagasabbak a tartományban, azért mégis ez az egész ország ôsszes hegyeinek a királya. Hatalmas tômege magasan tornyosodik a felhôkbe s ott csipkés gerinczekké, tornyokká, falakká és kúpokká tagozódik. Büszke fejét ôrôk-hô fôdi, s tômôr termetét mintha fônséges redôkbe vont kôpeny takarná a lábáig, melyet majdnem kôralakban kerúl meg a csillogó Narenta. Havasi rétek kôzul merednek éles gerinczei és ormai s egymást ke'resztezve súrú hálót alkotnak, melynek csomózásain emelkednek a hegy- csùcsok. A mélyedéseket roppant tômeg ôrôk-hô tôlti be, s nem egy nyomát látni a hajdani glecsereknek. A mai út ennek a zordon sziklás hcgységnek a kôzein kûszik. A kis Raskagora állomástól kezdve a vasúti vonal fôlôtt mar csak keskeny sávja látszik az égnek. De a lejtôkôn még mindig van annyi fôld, hogy megterem benne a rekettye, melynek sárga virágfürtjei egészen ellepik a hegyoldalakat. Majd meg omladék-morânâk nyûlnak le egészen a Narentáig, mely keskeny, mély medrében sellôkôn szôkellve iramlik tova. Kevéssel a Dreznica torkolata elôtt tôr elô a balparti hegyoldalnak egy mély sôtét ûregébôl a „ Crno vrelo" (fekete forrás) és széles tajtékzó sávban omlik lefelé. Most a szoros sôtétlô, mély hasadékká szûkûl, mely a Narentát négy méternyire szoritja ôssze. A legkeskenyebb helyen két sziklára támaszkodva ingadozô palló vezet át a zúgó vizen, mely itt néha 24 óra alatt 15 méternyit is árad s ilyenkor a medréból kiálló legmagasb sziklatómbóket is teljesen elborítja. E szoros fôlôtt, mindig a vaspályával egykôzûen, de a túlsó oldalon halad az út, minthogy ugyanaz a part soha sem ád elég helyet mindkettejük- nek, s itt az egyetlen alagútba búvik, míg a vaspálya ugyane vonalon nem kevesebb, mint tizenôt ízben kénytelen a sziklát átfúrni. Szúnet nélkíil fûtyôl a gép sípja, és a sziklafalak visszhangja megszázszorozza a vonat dübórgését. A hegyoldalak barlangjait, ôbleit, kószálait és párkányait a kózet egyre változó színezete és világítása mellett az élénkebb képzelem a legsajátszerúbb