Page - 142 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

Uä A minden irányban meredek lejtÓjú Maglié csúcsáról élénk változatos- ságú s igazán elragadó kép tárúl elénk. Egyfelól a herczegovinai tágas, szürke karszt-fensíkok hosszan elnyúló kopár falai, fakö-zöld nyári legelókkel fehér mésztalajon; másutt a sôtét erdeivel zöldelö Boszniának egymás möge sora- kozó hegylánczai, s végúl a Fekete hegyek hullámos fenfoldjének csöndes méltóságú alakúlatai, a foléjók magasló hólepte Durmitor hármas csúcsával, a „Nebeska soha" (égi villa) ormaival, melyeknek vaskos sziklafala keleten a Maglié kúpjával áll szemközt. A éemernói vízválasztótól kezdve a határ mentén lépcsózetesen esó sora következik a kisebb-nagyobb medenczéknek, melyek megannyi földalatti lefolyású víztartók. E lánczolat egyes szemei Gacko, Gorito, Plana, Bilek és Trebinje. S a kezdó és záró tag 700 méternyi magasság-külónbozete az éghajlati kûlônbségek egész sorozatának okozója, melyek a különben egy- hangú karsztot is csodálatos változatosságúvá teszik. Gacko fóhelye régebben, mint mondják, Crnica volt a fensík elkarszto- sodott déli részén, egy medenczében, melyet néhány szétszórt facsoportja miatt már paradicsomnak és „kertek fôldjé-"nek (Crnica) neveznek. A hajdani ragusai vámállomás és kereskedó gyarmat kiterjedt házromjai között ma néhány mohamedán falusi lakó tengerit és burgonyát termeszt. Ez volt a Trebinjétól Foca i g menó egész útvonal legfontosabb helye, s innen kisérlették meg a török hatóságok a rudinei, banjanii, gati, drobnjaki és pivai nahijék leverését. A dolog vége Crnica romba dôntése, elhamvasztása lett, s ennek elpusztúlásából Metohija (Gacko) és Bilek húztak hasznot. A Nevesinjéból a Gacko-mezóre vivó nagy országút is egészen elkerúli Crnicát és egyenesen a sziklás Pusto poljén keresztûl a legközelebbi völgykatlan küszobéhez, a Kobila glava nyergére visz, a hol a régi úttal megint találkozik. Crnicával együtt annak egykori támasza, Kljuc is csupa torténelmi emlékké lett, melyról a nép mindenféle regét tud, s ezeknek az utolsó nagy- vajda, Hranié Sandalj a hôse. Nyugat felé a katlan mélyebben vágódik be a Gacko polje fôlé emelkedô, köves és nehezen járható Bjelasicának a folytatá- sába, a Baba (Nagyanya) viharverte hegyfalába, s mogorván tekint le a Djed (Nagyapa) csúcsa a falakról leszakadt szikladúczra, melyen egy vár romjai küzdenek még az enyészet eilen. A török basibozukok tartották a legutóbbi háborúig megszállva, s a düledezó erósség a hullámos talaj oltalmában órt állt a hirhedt Duga-szorosnak („hosszú szoros") vele szemben lévó bejára- tánál, Montenegrónak e legkönnyebben sebezhetó pontján.