Page - 148 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

48 melyet csak a beavatott és hozzája szokott ért meg s a mit e tájakon tréfásan „honi telefonu-nak neveznek. A régibb nyugtalan idókben ezek a jelzó kiáltások, melyekkel a csapatok mozdúlatait hihetetlen gyorsan és messze földre szállóan árúlták el, tilosak voltak. Ma azonban már a mi katonáink is el-elmulatnak azzal, hogy harsány hangon átkiabálnak a montenegrói terúletre. S az „ellenség" is mindig kész rá felelni, tojást, csirkét, sajtot hordván a határjelzó pyramishoz, a hol mindezen jókért készpénzt kaphat cserébe. Ez alkalommal a két fél rendesen ósszebarátkozik; a tiszt uraktól jó tanácsokat és orvosságot kérnek; a távozóval köszönttetik a bátyját vagy a húgát s megkérdik tóle: él-e még az öregje s más effélét. A határrendezés nem egy helyütt ketté szelte a birtokterúletet. A herczegovinai azonban nem ¡gen sandít a határon túlra; legfölebb a leányok tartják még, hogy csak az az ember, a ki, mint a montenegróiak, fegyvert viselhet, mert a mieinktól bizony elszedték a fegyvert. Erre a mi emberünk némi nehezteléssel azt veti eilen, hogy „jobb az ásó, mint a száraz puska; jobb a kunyhóban, mint a szikla mögött hálni. Meg aztán minek is a fegyver? Hisz van egész órlánczunk! Mire jó a házórzó komondor? Hisz vannak órjárataink . . . A nép szavajárása egészen jól mondja, hogy „Trebinjének szürkék, Bileknek zóldek a sziklái", mert az ottani alacsony karimájú volgyteknót egész egyenletesen borítják a tüskebokrok. A zöld, de forró és árnyéktalan terúlet csak a hadviselés és a néprajz szempontjából érdekes. A nyugati lejtójén álló Bilek vagy Bileé városka két, sok helyütt megszakadó haz- sorból áll, a melyek egészen újak és az órláncz mentén igen népszerú Galgóczy tábornok parancsára épúltek. A néhány ezer lépéssel tovább fekvó Uj-Bileknek is ó az alapítója. A hol ugyanis régebben a megerósített török tábor világos-zold sátrai állottak, ott most eródítvények toviskoszorújában egy védelmi czélra fölszerelt nagy kaszárnya áll. Ritka ékességei a szépen díszló kertek, bóven termó zóldséges ágyakkal, melyekhez a katonák robban- tással egyengették a talajt s a kenyeres iszákjaikban hordogatták a földet. Bileket a hozzá tartozó órláncztól a baljkei nyereg választja el, honnan egy szakadékos oldalon sorakoznak fólfelé az órállomások a Banjani-fensíkig. A fó állomás a magas Vardar külön álló omladékkúpján van, melyról messze ható szabad kilátás nyílik. Már azelótt is meg volt erósítve. Tágas, meredek falú katlanban van a vuéji-doi csatatér, hol a montenegróiak a törökökön legutolsó diadalukat aratták (1877). Ezek a vitéz Szulejmán pasa vezérlete alatt kerúlóúton akartak a Duga-szorosba jutni, de a hóségtól és