Page - 154 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

154 A JYastrebica tagolatlan rideg sziklafalai tovább vonúlnak dél felé a határt jelólve, s a hol gerinczük a farkas szemfogához hasonlag csúcsosodik a Vuliji-zub ormába, ott szógellik óssze Herczegovina a Krivosijéval és Montenegróval. Ezzel szemkózt, tole csak egy mély szakadék által elválasztva áll az Orijen (1.895 méter), az egész hegytómeg legmagasb emelkedése. Osszevissza kuszált mészbordák és gerinczek alkotják csomópontjukon e sokfelé hasadozott csúcsot, melynek hófoltjai a nyár melegével is daczolnak. Egészen fól a kózelébe ér a magas nyereg, melyen az órláncz útvonala fólkanyarog, hogy aztán az Orijinska lokva morotvája elótt elhaladva, a Krivosije hasadozott sziklái kozé ereszkedjék alá. Rudolf trónórókós emlékének szentelve, a ki 1888-ban erre lovagolt, hogy az órlánczot meg- szemlélje, magas obeliszk áll itt, melynek tetejéról a kétfejú sas jelentósen tekint a meghódított vidékre, hósi harczok szinterére. Domború térkép gyanánt terúl elóttünk az egész zordon hegyi táj, melynek minden neveze- tesebb ormán egy-egy bevehetetlen erósség áll órt. A kódbe veszó távolból csupa kopár, csipkés hegyláncz mered felénk, melynek legelsó sorai egy csodaszép tengeróbólbe hanyatlanak. A Bocche di Cattaro ez, az osztrák- magyar monarchia tájképeinek valódi gyóngye. Az ellentét igazán megragadó. Fónt véres múltú, roskatag sziklaóríások szürke romhalmazai; lenn csillogó, színekben gazdag, boldog déli verófény. A szirtek kórúl hullámzó kék tenger; harangtornyos, palotákkal, loggiákkal ékes régi patricius-városok; mélyen benyúló oblok partjain pálmák és agavék; a tengeren villogó fehér vitorlák, bilszkén ringó gózósók. S ide lesiet a Zubci-lejtóból fakadó Sutorina patak. Egy órányi útján keskeny, helyenként alig egy kilométernyi széles sávja kiséri a herczegovinai fóldnek, a hajdani Sutorina zupa utolsó maradványa, mely valaha a Tvartko István király építette Castelnuovo vár alá tartozott. A patak, a tórténelmi nevezetességú országút s újabban már a vaspálya is, mely lenn a partra érve Igalón és Castelnuovón át halad tovább s a csóndes meljinei óbólben ér véget, mind a szúk vólgyben szorongnak. Lépcsózetesen emelkedó, falakkal támo- gatott ültetvényeken, cziprusfasorok kózt olaj- és narancsfák, szólólugasok díszlenek, s a tetókón mirtusz- és babérbokrok ereszkednek alá a toplai óbólig, melynek lágyan morajló hullámaitól elandalítva, édes álomba szenderedik a fónt oly zord, harczias Herczegovina.