Page - 176 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

176 az alsóban pedig egy erdei vadászati jelenet. A vadász magas lóháton épen egy vadkant készúl leteríteni, mellette egy ijász van ábrázolva. Azok közt az állatok között, melyek az erdót benépesítik, mindenekelótt az oroszlán túnik fol, mely Boszniában épen olyan idegen, mint az a nyugatról áthozott múvé- szeti irány, melynek ez az emlék, legalább részben, keletkezését köszönheti. A mellette levó keskeny oldalon a felsó párkányban tágasan elhelyezett szikla- vár és az alsóban két lovas van, a másik hosszú oldalon pedig egyes mezóket betöltve, öt lovas alak alkot párkányzatot. Jóllehet ennek az emléknek figurális ábrázolása a legmagasabb múvészi tokéletességtól még nagyon messze van, mégis az összes eftajta bosnyák múveket mindenképen annyira felúlmúlja, hogy létezését csak kivúlról származott hatások fültevése által fejthetjük meg, melyek nem maradtak az országra való tartos hatás nélkúl. A zgosca dolnjai emlék az emlékek egyik, Boszniára nézve jellemzó nagy csoportjának talan egyik legrégibb, minden esetre azonban a legszebb képviselóje. Egész Boszniában és Herczegovinában találunk, kiváltképen a fensíkokon, számos, gyakran nagyszerú temetkezó helyekké csoportosított síremlékeket, melyeket a nép „mramorovi" (márványok), „steCci" (stati: állni), vagy „maseti" (az arab mesheddból) néven nevez. Ezeket a déli szomszédos országokban is részben elófordúló emlékeket a föliratok kami vagy kamen (kó), bilig (jel) vagy kamen bilig (kójel) néven is jelülik, míg újabb idóben azok a kutatók, a kik az országot beutazták, bogumil síroknak nevezték el azokat. Ez utóbbi elneve- zésnek annyiban van jogosúltsága, hogy az emlék e formájának elterjedési köre egyezik a bogumilságéval. Ezeknek az ezerre meg ezerre menó síremlékeknek alapformái a sírlap, a tumba vagy hosszúkás kókoczka, a tetószerú fedelú Sarkophag és az oszlop (nisan). Azáltal, hogy ez alapformákat majd egykozú, majd folfelé széthajló oldalakkal alkották, s a puszta földre, vagy külön alapzati kólapra, avagy lépcsókre állították, a változatoknak nagy sorozata támadt, melyet még a nagyság arányainak külónbozósége is lényegesen kiterjesztett. Sok esetben az emlékek alig vannak nagyjában kifaragva, gyakran azonban ékítményes díszí- tésük is van. A motivumok sorozata kétségtelenúl szúk határok közt mozog, melyeket az átszármazott hagyomány vont meg. Leggyakrabban találhatók az emberi múvészeti tevékenységnek ósi motivumai : a zegzugos vonalak, tekercsek és zsinórdíszítések. Ezekhez nóvényi motivumok, rozetták, nagyobb mezók szegélyezéséhez ])edig a jellemzetes lóherelevéllel megrakott indák sorakoznak.