Page - 178 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

178 mindent conventionalis, stilizâlt formâkban âbrâzoljanak, és mégis különösen hat a szemlélôre az, hogy ezeken a halâlnak szentelt emlékeken csak az életet lâtja legderûltebb jeleneteiben, minôk a tâncz, jâték és férfias gyakorlat. Szinte az a lâtszata, mintha ez emlékektôl a gyâsz érzete teljesen tâvol âllana. Ezt a hatâst teszik az emlékeken nagyon is ritka föliratok is. A meglevô mâsfélszâz fôliraton semmi czélzâst nem talâlunk arra, hogy az öriäsi darab sirkövek alkotöi a halältöl, mint az emberi életet elszomoritö eseménytôl féltek volna, sôt egyes rövid epigrammâknak épen az az alapgondolatuk, hogy a halâlt mint megvâltâst, egy jobb, fényesebb élet kapujât kell tekinteni. A bogumil sirokat rendszeresen még ki nem kutattâk. A mi felôluk isme- retes, azt a megszâllâs elôtt kiméletlenul dùlt és kutatott kincsâsôk fölszines adataiböl, meg néhâny alkalmilag eszközölt âsatâsbôl tudjuk. Egyes kincs- keresôk az ily sirokban brokât maradvânyokat, drâgakôves gyûrûket és ékes- ségeket talâltak. Ezek részint kapzsisâgbôl, részint a talâlôk értelmetlensége miatt elvesztek. Azon lelt tärgyak között, melyeket a szerajevtfi orszâgos muzeum számára meg lehetett szerezni, vannak hajszorító karikák, olyan formájúak, mint a szláv telepedés elsó korszakából valók, melyek szakadatlan folytonos- ságban ugyanazon <5si formában alakúltak tovább, filigrán és trébelt múvú gombok, vért-tóredékek, nyíl- s dárda-hegyek és pallosok. Ez utóbbiak e korszaknak bizonyára legérdekesebb lelt tárgyai, és alakjuk az emlékeken oly gyakran kifaragott hosszú, kétélú, egyenes, keresztforma markolatú pallosok- hoz hasonlít. Számra nézve e leletek más korszakok lelt tárgyaihoz képest csekélyek. Sírba rakott tárgyak a szláv sírokban egyáltalán nagyon ritkák, és a hol van is efféle, inkább a véletlennek, mint szándékosságnak köszönhetö. A milyen idegenszerúnek túnik fol minden ez emlékeken, olyan idegen- szerú a rajtuk levó írásjelek alakja is, s bizonyos idóbe kerúlt, míg a meg- fejtésük sikerúlt. A fó nehézség az volt, hogy az írásjelek nem lettek határozott szabály szerint tervezve s a kófaragók által bevésve. Csak nagyjából szokták fölirni s azután a talán írástudatlan kófaragóra bizták, hogy a merev kóbe befaragják. Ez által az egyes írásjelek alakításában nagy kíllonféleség támadt, a mi a megfejtést nagyon megnehezíti. Ez az irás, melynek jelólésére a „bosanfica" szót alkalmazták, épen úgy mint a cyrillica a görög ábcéból támadt, de olyan hangzók számára, melyek M///AWW