Page - 182 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

182 lakos ütött tanyát, kinek jelleme annyira hasonlít a herczegovinai kömezökhöz: külsejét nézve sima és érzéketlen, mint a kó, de csalóka töbörökkel teli, ha jól vizsgálod. E népek bóvelkedtek férfias erényekben. Hösök családi túzhelyeik meg- védelmezésében, s rettegett dúlók. Mindegyikök éreztette karja erejét szom- szédjával. Ideáljok a korlátlan egyéni szabadság, családjok dicsósége, a férfiak ereje, melyról firól-fira szállt a mese s a hósi ének. Nem tudott s nem akart egyik sem alatta állani a másiknak. S telepedtek légyen bármily fajú népek ama hegyek kozé, avagy lettek légyen a meredek adriai partok lakói, e terúleten belól egy nép sem tudott erós államot alkotni; a természetalkotta akadályokon nem fogott ki az emberi akarat. Harczolnak a maguk személyes érdekében, a családi túzhelyért, a hitért, de soha sem közös czélokért, s a torténelem tanúbizonyság rá, hogy csak ritka esetekben sikerúlt külsó hatásoknak békés irányba terelni e folyton hullámzó népelemeket. Három népség szállotta meg Európának ezt a délkeleti félszigetét: nyugaton az illyrek, keleten a velök rokon thrákok, délen makedon-epirota törzsek. E népségek között ma már nem tudjuk pontosan megállapítani a határvonalakat, csak általánosságban mondhatjuk, hogy a Moravától keletre thrákok, azon innen illyrek s a kerauni hegyektól délre a dórokkal rokon makedonok és epiroták éltek. Mind a három népiség az indo-európai nép- családhoz tartozott s kétségtelenúl különbözö irányban vándoroltak a félszigetre. E három törzs földrajzi elhelyezkedése kóvetkeztében szárazfoldi nép számba megyen. A hegyek kozé kerúlt törzsek pásztor életet élnek, a primitiv foldmíveló a sikra telepedett, míg a sziget- és partlakó hellén a kereskedelcm s a nemzeti szellemben átalakított keleti múveltség úttorójének tekinthetö. A fejlódésnek ugyanezt a képét látjuk kicsinyben a félsziget éjszaknyugati szogletében is. A partok mellé hellén hajósok és kereskedók telepedtek s az adriai partok ama gyarmatainak megalapítói, a melyekból késóbb virágzó kereskedó városok fejlódtek. A beljebb esó terúleten külonféle illyr törzsek éltek, melyekról azt irja az ó-kori író, hogy „csak négy torvényt ismernek: a boszút, a rablást, a hazugságot és az istenek megvetését." Ez a jellemzés bizonyítja, hogy az illyr törzsek rabió pásztorok voltak, a kik vérboszú útján szereztek maguknak igazságot; terúletóket a folmerúlt szükséghez képest nagyobbították; idegenekkel szemben nem ismerték el a szerzódéses jellegú hívséget s nem hódoltak sem a görög, sem késóbb a római kultusznak. Törzsekre oszlának. A leggazdagabb és legerósebb volt a