Page - 192 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

192 A magyar kirâlysâg csakhamar megerôsôdôtt a dalmât Terra fermin s a Kulpâtôl és az Unâtôl délre fekvô megyékbcn. De csak a XII. szâzad vége felé lâtjuk személyes beavatkozâsât és czéltudatos tôrekvését a kirâlyi hatalomnak, melylyel e vidékeket a kirâlysâggal âllamilag, nem ugyan kôzpontositô irânyban, de mégis egybeforrasztani igyekezett. Egyuttal a papa is Magyarorszâgra tâmaszkodik, midôn itt a katholikus hitet terjeszti. Ez orszàgok tôrténetének kezdete ôsszeesik a nyugati keresztény egyhâznak a kelet felôl elônyomûlô manichaeobogumil vallâs ellen vivott harczâval, mely a XII. szâzadtôl a XlV-ig alaposan fôldulta amaz orszàgok érzelmi vilâgât. E pâpaellenes vallâsi moz- galom elterjedési kôrét olyatén ellipsissel hasonlithatjuk ôssze, melynek gôcza Boszniâban és Herczegovinâban fekiidt. Kapcsolatban ezzel a mozgalommal folyt le mindkét orszâg tôrténete mintegy 118o-tôl, Kulin bin uralkodisâtôl kezdve a bosnyâk kirâlysâg bukâsâig, 1463-ig. Két fô mozzanatot kûlônbôztethetûnk meg Bosznia tôrténetének e szakâ- ban: a bdnsdg tôrténetét i3jj-ig és a kirdlysdgét [3yj-t'ôl a bukdsig, ¡463-ig. Mig az elsô idôszak 196 évet foglal magâban, addig a kirâlysâg tôrténeti élete csak 87 évre terjed. Teljesen élut egymâstôl a két korszak jellege. Az elsô a terûlet kulônâllâsâért folytatott védelmi harez, melynek folyamân a bânok mindig jogâllâsuk kiterjesztésére tôrekednek; a kirâlysâg korszaka ellénben nem egyéb, mint egy kedvezô kôrulmények hatâsa alatt bujân és sebtiben koraérett szervezetnek elhervadâsa. Mind a két korszakban jellemzô szerq>e van a bogumilismusnak, melyet sem a pâpâk erélyes tôrekvése, sem a leg- hatalmasabb magyar kirâlyok fegyveres ereje nem tudott kiirtani. Kis-Azsiâban, Orményorszâg kietlen bérezei kôzt, a perzsa hatâron tâmadt ez az eredetileg Paulicianusnak nevezett felekezet, mely, noha gyakran vâltoztatta nevét, eredeti alapitôjaul Manit, a manichacismus apostolât tiszteli. Valkisuk kulônôs vegyuléke vala a régi semita ôsmondâknak, a perzsa és turâni dualismusnak, a buddhista morâlnak és a keresztény formâknak. Nem akarunk e vallâs részleteire kitérni, de meg kell jegyeznûnk, hogy volt benne valami, a mivel a legkulônbôzôbb népek hitbeli és erkôlcsi szukségleteit ki tudta elégiteni. Titokzatos babonâival és meséivel megnyerte a hegyi népeket, szigorù morâljâval példât adott a kivâlasztottaknak és filozofusoknak, daemoni elemeivel pedig ingerlé a képzeletet. Ùldôzésck csak megerôsitették e vallâst. Voltak vértanûi s dogmâinak erôs meggyôzôdésû elôharczosai, akâr a kereszténységnek. Csakhamar elterjedt Bulgâriâban, a hol egy Bogumil nevu pap személyében reformâtora tâmad;