Page - 220 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

220 iparosok idegenek. A népet átalában Ijudi néven nevezék; késóbb a csapatokat is így hítták; a fóldmíveseket kmeteknek említik. Átalában véve az úri osztályt, az idegeneket, s koronként a keresztény papságot — a bogumilokról nincs adat — a szabadok kózé sorozhatjuk, míg a kmetek kózjogilag nem szabad elemek. Nagyjából Boszniában csak olyan a helyzet e részben, mint a küzépkori Magyarországban s a Dusan idejebeli Szerbiában. Míg azonban Magyarország- ban 1405. óta bár idegen, de életrevaló városi kózéposztály fejlódik s egész sorát látjuk még a személyére nézve szabad, ha nem is nemes elemeknek, Szerbiában voltakép csak két osztálya van a társadalomnak: a vlastela és sebri (cebpb); ez utóbbiak nem szabadok s nem részesei a sabornak, vagyis állami batalomnak. A szabadok osztályához, mint Magyarországban, elsó sorban a papok tartoztak: részint magasabb, részint alsóbb rendú papság. A magasabb klérusnak tagjai: a metropolita, a püspok s az arkhimandrita; az alsó papsághoz tartoznak a lelkészkedó világi papság; az exarkhák, proto-popák s a barátok (kalugyerek); mindezek nem fízetnek fejadót. A sebri néven nevezett jobbágyo- kat, a papi javakon (metokhiákon) telepes Ijudi crkovniTsksX. (egyházi népek) nem lehetett állami munkákra kótelezni s pusztán a templomok szolgálatában állottak. A zárdák jószágait csak a papság bírhatta, miról a bosnyák nemzeti múzeum kiadta híres, Uros Miljutin-féle arany bulla is tanúságot tesz. A világi papság is részesúlt egyházi foldekben, sót bérelhetett is ilyeneket. A mely templomnak nem volt birtoka, arról a kegyúr tartozott gon- doskodni. A kegyúri templomnál lelkészkedó pap nem fizetett fejadót, de a templomhoz volt kotve s végrendelkezési joga is korlátozva van. Ha van fia, s rátermett : a papságban utódja; ha nem arra való : sokalnikká vagyis egyházi jobbágygyá lett. Kétféle fajtáját ismerjük a szerb nemesi birtoknak. Egyik a bastina nevú ósi birtok, melyet a fóldesúr a saját jogán bírt, s melylyel, mint Boszniában a plemenita zemljával, plemenita bastinával (nemesi folddel) szabadon rendel- kezett; másik a pronia, vagyis élethossziglan adományozott húbér. A „ szerb"-ek, vagyis jobbágyok három esoportra oszlának: merophok, sokalnikok és otrokok. A merophok bérlók, a kik a bérelt birtok húbérurának részint pénzben, részint szolgálmányokban fizetik a bért. Szerezhetett azonban a meroph maga is birtokot, vagyis bírhatott bastinát, ósit. A sokalnikok jog- állása nem világos; bérlók ók is, de kevesebb bérrel tartoznak s úgy látszik, feles szabad parasztok, míg a meroph név arra valí, hogy nem szabad jobbágygyá lett régebbi birtokost értének alatta. E bérlók a húbérhez, proniához valának