Page - 230 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

230 legyôzni, hanem megfékezni is tudod. Csak az nyerheti el a koronát, a ki vitézûl harczol." Mátyás király erre a szemrehányásra azzal felelt, hogy nagy czélokat nem lehet kis eszközökkel elérni. Bizonyos keserúség érzik ki szavaiból, mondván, hogy a küldött par ezer aranynyal nem lehet a Fekete-tengerig eljutniok; ha a törököt ki akarják úzni Európából, akkor erós kézbe hatalmas eszközöket kell adni, mert csak igy lehet az erôs törökön kifogni. S igy tortént aztán, hogy Mátyás, kit maga a pápa.terelt más irányba, egyebütt lévén elfoglalva, beerte a bosnyák erósség^k jó karban tartásával. S hogy ennek a terûletnek bizonyos elóórsót szerezzen, a pápa beleegyezésével a templomosok igazgatta dalmât vránai perjelséget egyesitette Boszniával. Ez az elsô eset, hogy Dalmácziának egy részét czélosan egyesítették Boszniával. A szultánok csakhamar tapasztalták az új magyar határtartomány fon- tosságát. A szultán Mátyás királynak állandó békét ajánlott, át akarta neki engedni egész Boszniát és Szerbiát, ha a király békét köt. Ez az ajánlat tetszett Mátyásnak ; de most már a pápa akadályozta meg a kedvezó békekôtést. Igaz, hogy ez a béke sem biztosította volna a helyzet állandóságát. Mindamellett jellemzi e nézetváltozás a pápát, a ki egyfelôl mindig a pogányság megtóré- sére biztatta Mátyást, másfelól meg nem ismert fontosabb dolgot, mint a husziták kiirtását. Két Korvin Mátyásnak talán sikerúlt volna a két czélt egy- szerre megvalósitania ; egynek sok volt a kettô. Igy tortént azután, hogy Mátyás király politikája a bosnyák bánság visszahódítása után a nyugat felé irányúlt és a törökökkel való harcz védelmi természetú lett. A pápák mindent megmozgattak, hogy Mátyás ügyét az európai udvaroknál népszerúvé tegyék; segélyezték is pénzzel, sok ezer aranyat adván e czélra neki. A Boszniából menekúlt katholikus fóurakat, valamint a bosnyák királynét életfogytiglan ellátták s nem mulasztottak el egy alkalmat sem, hogy az európai hatalmakat a bosnyák ügy fontosságára figyelmeztessék. Csakhogy a királynak küldött segélypénz nem volt elég, s megesett az is, hogy a pápa a királynak arra adott folhatalmazást, hogy az összeget ne a törökök, hanem a csehek eilen forditsa. Egyszer azt találja a pápa, hogy „a király és birodalom legnagyobb dicsérete és hallhatatlan dicsósége az, hogy a keresztények elóórse és védófala." Máskor meg azt mondja, hogy „az eretnekek kiirtása a kereszténység létének fó biztositéka. " De nemcsak a pápa, hanem a horvát és magyar nemesség is egyaránt lelkesedik a hitetlenek elleni harczért. Alig van egy is régi nemzetségeink közt,