Page - 234 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

23 szegényebb ember is nagyvezérré lehetett. Nem a szûletés, hanem a szerencse, a képesség és az ûgyesség dônté el az egyesek sorsât. Még csalädi neveik sem igen valânak, melyek a nemzetség hagyomânyât az egyénben megörökitettek volna. Ott, a hol a török höditott, a régi intézménycket is megvâltoztatta, a régi jogok és kôtelezettségek elveszték érlékôket, s az elôbb hatalmas ûr csak oly rabbâ lôn, mint szolgâja. Csak Boszniâban mâs a török hôditâs jellege, mert a régi nemesség tôbbsége tûzzel, lélekkel elfogadja az iszlûmot s meghôdolvân a szultânnak, megtartja politikai kivâltsâgait. Mig Magyarorszâgban, a ki csak tehette, habsburgi és erdélyi terûletre menekult a török elöl s a horvât urak Szlavoniâba költöztek, Boszniâra és Herczegovinâra iij élet viradt. Mig a kirâlyok és nemzeti vajdâk alatt folytonos pârtviszâly dult, a hôditâs elsö korszakâban nyoma sincs a belsô harczoknak. S a mint a szerbség a XIV. szâzad végén s a XV. elején, azonkép most a bosnyâkok erélyes és vitéz védôi az iszlâmnak s a török ügynek. Valôjâban elöször tôrténik, hogy a bosnyâkok egy nagy âllam tagjai lesznek, tehetségukct érvényesithetik, vitézségûkért jutalmat nyernek s a konstantinâpolyi fényes udvarnâl méltô és megtisztelö fogadtatâsban részesulnek. Jellemzi az âtalakiïlâst a bosnyâk mohamedân népkôltészet, mely nemzeti nyelvén zengi az iszlâm bosnyâk hôseit, mig a szerb hôsi énekeken az orthodox kereszténység védelme s az iszlâm eilen valö gyulölet vonül végig. Az orszâg terûlete ällami birtokkâ lett, de az iszlâmra âttért birtokosok jôszâga tulajdonoki'il megmaradt, bâr az âllam legfôbb birtokjogânak elve megövatott. jöl fegyelmezett, erös hadsereg, melyet eleinte a czélszerû adö- rendszer és pénzkezelés kôvetkeztében méltânyosan fizettek, és föleg a rajongö vallâsi lelkesedés tartâk fönn a birodalmat. A bosnyâk beglerbégségnek (helytartôsâg), sajnos, csak tôredékeiben fönmaradt dcftereiljöl (adölajstrom) meggyözö véleményt alkothatunk arröl a mindenre kiterjedö közigazgatäsi ûgyességrôl, mely nemcsak a török fegyver- nek, hanem a török politika alkotâsainak is biztositéka vala. Csakhogy a töröknek ez a politikai értéke csupân addig tartott, mig a tôrôkség becsüle- tességéhez és szoliditâsâhoz a corruptio hozzâ nem férkôzôtt. S ez elég hamar bekövetkezett. A nyugati és keleti hubér közt az a kûlônbség, hogy nyugaton maga az ingatlan jôszâg — nem annak a haszna — târgya a hûbérnek, Keleten azonban, bâr a szultân ott is ingatlant adomânyoz, a jôszâgnak a haszna, a dirlik, jön szâmba. A szultân hatârozza meg azt a jâradékot, melylyel az egyeseket