Page - 238 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

23 kimutatásokat az úgy nevezett defter idzmali-kba, a megüresedett húbérek és új adományok sorozatát ruznamé-kba foglalták. Az akkori idók szempontjából határozottan jónak mondhatjuk a tórók kormányzást, bár fó baja keletkezése óta az volt, hogy (mint minden ónkény- uralomnál tórténni szokott) a konstantinápolyi kózponti hatalom szabad kezet engedett a helytartónak, minek hova-tovább corruptio lett a vége s a régi bizanczi jellegú bureaukratia lépett a nyomába, mely kiirthatatlan gyókeret vert. Állampolitikai szempontból tekintvén a tórók intézményeket, azt látjuk, hogy a véradót az uralkodó iszlám-elem viselte, a miért azután kárpótlásúl az európai tartományokban jobbára keresztény lakosság dolgozott helyette. Az adót, mely a császári kincstárba folyt, avagy a húbéres katonaság fóntar- tására szolgált, három czímre oszthatjuk: l. a rendes állami jovedelmek (fejadó, vámok), 2. a rendkivüli adók, 3. a foldesúri tartozások. A tizedet gabonából s marhából mohamedán és keresztény egyaránt fizette. A tized eredetileg ugyancsak állami adó vala s csak kárpótlás fejében engedték át a timarlik és a ziamet-tulajdonosoknak. Az egyes eljárási módozatokat a helyi szokás szabta meg. Szabályozva vala a nem aliando telepesektól fizetendó adó, valamint a zsellérektól s a fóldesuraktól jószágátirás czimén fizetendó illeték: a tapu is. Átlag véve a keresztény jobbágy a fejadón s a természetben fizetendó tizeden kivúl nem sokat fizetett, s ily korúlmények kózótt fejlódhetett volna bizonyos jóllét, ha az állam ellenórizte volna a tartozások mértékét, vagy ha a jobbágy igazát megvédhette volna a tórók tórvény elótt. Erre azonban a portának — értvén alatta a kózponti hatalmat — semmi befolyása sem volt. Azzal, hogy belfóldi birtokos nemesség vállalta el az ország védelmét, azt nyerte a szultán, hogy esak kivételes esetben, vagy nagy háború idején kellett oda fólós számmal rendes katonát küldenie. Ennek fejében a vitéz és jó mohamedán bosnyák nemességet mindig dédelgették; úgy is bánhatott aztán a jobbágyával a leg- újabb idókig, a mint jónak látta. Ez a bosnyák benszülótt elem mindjárt a tórók hódítás után elfoglalta az állami, egyházi és tórvénykezési hivatalokat. A hódító oszmanli nem is valami jól érezte magát ez idegen nyelvú országban s a porta csak órvendhetett, ha hitéhez hú és hazafias mohamedán elemeket alkalmazhatott kadiknak és elúl- járóknak. A politikai igazgatás és jogszolgáltatás gyakorlati irányban múkódótt; csak az volt a baja, hogy a hatáskór nem volt elválasztva, azaz mindig az