Page - 242 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

2 2 El kell ismerni, hogy e keletról szakadt ember a maga módja szerint mindenkép azon volt, hogy az országot a kozmúvelódés eszközeivel emelje; s ha nem rajongunk is a mohamedán intézmények tokéletességeért, meg kell vallanunk, hogy a török iskolaügy akkor magasan állott a keresztény fölött a Balkán-félszigeten, a hódolt Magyarországon és Keleti Európában. E nagy szervezôt az a sors érte, a mi a legderekabb mohamedánoknak szokott osztály- részúl jutni. Mikor a lázadó albán-montenegrói Kufi törzs eilen hadba induit, megôlték. Kis idôre Chusrev halála után már a XVI. században is belföldi, vagy az országban meggyökeredzett elemek nyerik el a bosnyák helytartóságot. A vitéz és fanatikus bosnyákokat szívesen látták Konstantinápolyban. Kara Oszmán feleségúl kapta Szulejmán szultán nóvérét. Az új helytartók elsó sorban a maguk és rokonaik meggazdagodásával törödtek. Ez akkor jobbára a szomszéd országok rovására tôrtént. Alig múlt el egy esztendó, hogy ne küldtek volna egy rakás levágott fület és orrot Konstantinápolyba, melyektôl a fogoly keresz- tény várórségeket fosztották meg. Ez a kegyetlen megcsonkítás egyik jellemzó embertelensége az akkori hadviselésnek. ônként értendó, hogy a keresztények sem maradtak adósok és hasonlóval fizettek. 1566 táján Brankovics deszpo- tának egy utóda, Vuk Zmáj végigpusztítá a Boszna vôlgyét Szerajevóval együtt. Csak Szigetvárának elfoglalása után érezték magukat nagyobb bizton- ságban a török hódítók s akkor hosszabb idóre meg is szünnek a merész magyar és horvát hajdúk betôrései. Ez után a század végéig tartó, majdnem örökös helytartósága kôvetkezék a nagy hirú Szokolovics bosnyák nemzetségnek, melynek Mehmed Szokoli, az okos és vitéz nagyvezér is tagja vala. Mint a velök atyafi PeCevi (Pécsi) Ali tôrténetirô írja, két nagyvezér, öt vezér és tiz bég származott e családból. A Szokolovicsok közul a leghíresebb II. Szelim szultán nevelóje, Lala Szokoli, a kinek kedveért az addig bosnyák beglukot pasalikká emelte a szultán. Ez idóben a török intézmények már gyökeret vertek s Bosznia és Herczegovina terúletén eléggé békéssé vált a helyzet. Csak a montenegróiak s a keresztény albánok lázadtak föl idónként. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezek a forradalmak már Mátyás király ideje óta voltaképen rabió kalandok voltak, a mennyiben a hegyek közt tengödö szegény pásztorok, ha megszorúltak élelem dolgában, a síkon lakó foldmívelóket sarczolták meg minden vallásra való tekintet nélkül. E zavargásokat azonban csakhamar lecsillapították s az akkori kormányzatnak komolyan számba vehetö belsö ellensége nem igen volt.