Page - 249 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

2 voltából. A királyi fegyver még meg sem vívta sziszeki diadalát (1594) Bosznia basája fölött, a bosnyák vajdák már is külön királyt kivántak maguk- nak, de nagylelkúen megjegyezték, hogy az mindig a Habsburgok család- jából való legyen. Miksa fóherczeget kérték, kihez vallásra való külonbség nélkül ragaszkodtak. Azután régi birtokaikat is kivántak, melyek török kézre jutottak, majd meg a töröktöl elveendó birtokokon is osztozkodni akartak. A sziszeki gyózelem után pedig már kész tervekkel állottak elö, s mielôtt még kiverték volna a törököt, azt kivánták, hogy a császár teljesítse kérésôket. Erre komolyan megindúlt az a változatos eseményekben gazdag, úgy nevezett tizenôtéves háború(l591—1606), mely a Habsburgokat illetóleg nem szukölködött ugyan siker nélkül, de a Balkán-félsziget folszabadításának nagy eszméje teljesen a háttérbe szorúlt. Boszniában készen állottak a fôlkelésre. Egy seregnek Spalato felól Klissza várát kellett volna megvívnia, egy másik- nak az volt a rendeltetése, hogy a bán vezérlete alatt Jajcza felé vonúljon, megvegye a várat s a törökök lemészárolása után Szerajevónál egyesúljon a Klissza felól közeledö hadtesttel. A tervnek csak egyik része sikerúlt. Csak- hamar elfogyott a pénz, nem érkezett fegyver s a nép látván, hogy semmi sem torténik, lelkesedése megcsappant, meg a Ferencz-rendiek is féltvén kiváltságaikat és zárdáikat (akkor 14 volt mintegy 50.000 hívóvel), alább hagytak a szóval, úgy, hogy a törökök élvén a haladékkat, megemberelhették magukat s felúlkerekedhettek. A klisszai eset teljesen megváltoztatá a helyzetet. Három spalatói vitéz : Alberti János, Babic Pál és Milosevic Lukács 300 uszkokkal, be nem várva a parancsot, megrohanták és bevették Klissza várát. Immár itt volt az ideje, hogy a hadi múvelet megindúljon. A császári csapatok azonban nem érkeztek meg, Velencze pedig ellenséges magatartást tanúsítván, Smail török basának nagy erómegfeszítés után csakhamar sikerúlt visszavívnia a fontos erósséget. Erre aztán végleg leverték az ország belsejében támadt mozgalmat. E sikert tetézte a Mezó-Keresztesnél (1596) vívott nagy török gyózelem. Ámbár a törökök a háború további folyamatában sokat vesztettek hatalmukból, ebbeli veszteségeiket bóven kárpótlá az Una vidékének elfoglalása, s Bocskay István erdélyi fejedelemnek nagy sikerú küzdelme a császáriak ellenében. A had- járatnak kôvetkezménye volt, hogy a török pasalik székhelyét Banjalukába helyezték át s az addig még birtokos keresztény vajdáknak menekiilniök kellett. A mozgalom tehát nemesak hogy nem érte el czélját, hanem a keresztények helyzetén még rontott is. Megkezdödött a meghódoltatott horvát végbeli 32