Page - 254 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

2 tott osztályrészúl s a ki megérte azt az idôt, hogy jogait nemcsak a papiron kellett védelmeznie, hanem meg is valósíthatá azokat. Az erdélyi fejedelemség levitézlett. II. Rákóczy Gyôrgy hatalma oda lctt lengyel hadjárata kôvetkeztében, s immár a császári seregnek jutott az a fôladat, hogy a kereszténység egyetemével Bées ostroma után visszaszoritsa eredeti határai kôzé a tôrôkôt. Az 1683—1699-ig tartó fényes, gyózedel- mekkel teljes hadjárat Bosznia kôvetkezendô sorsára is nagy hatással vala. Üjból a Száva folyó vonala alkotá a határt, s az egyesített új királyság e hosszú éjszaki és nyugati vonalán erósen érezteté sulyát Boszniával. Lipót császár és király a hadjárat kezdete ota Boszniát hódítási vonala kórébe vonta, s Lajos badeni órgróf nagy gyôzedelmei után (1688) elfoglalását nemcsak szükségesnek, hanem lehetónek is vélte. Bécsben azt hitték, hogy ha Szerajevót, a fóvárost, elfoglalják, az országot is megtarthatják. Amde a mély belátású órgróf a felól volt meggyózódve, hogy Bosznia elfoglalását csak Szerbia megszállásával biztosíthatja. Ez okból ósszekóttetésbe lépett az ó-szerbiai orthodoxokkal, a kiket Brankovics Gyôrgy (e tehetséges kalandor, a kit nagyzási hóbortja miatt késóbb el kellett záratni) nyert meg a Habsburgok ügyének. Az adriai háromszóg minden zugában az albánok lakta sziklákig Lipót fegy verei érdekében nagy mozgalom támadt, mely ha helyes irányban s az illetó tôrzsek helyes ismerete alapján vezettetett volna, nagy hasznára lesz vala a hadjáratnak. Boszniából már menekúltek a mohamedánok. A ki tehette, a várakba futott, melyek a császári túzérség hiányos fôlszerelése, de, meg kell vallani, a vár- védó tórók derék védelme kôvetkeztében menedéket nyújtának a rémúlet elsó keserves szakában. A balkáni hadjárat sikerét egyelóre XIV. Lajos király politikája hiúsítá meg, kinek váratlan betôrése a badeni órgróf visszahívását vonta maga után. Velenczében sem szívesen látták a dalmát hegyi tôrzsek nagy lelkesedését, s midón a ragusai kóztársaság a maga jószántából elismervén a magyar király fó húbérjogait, e jog elismerése fejében 500 aranyat kezde fizetni, a császári ügynókók pedig a herezegovinai és dél-szerbiai mozgalmat mindinkább éleszték, a signoria attól félt, hogy Bosznia visszafoglalása után az egész terúlet Dalmácziával egyesíttetvén, a kóztársaság felsóbbségének majd vége szakad. E miatt a velenczei provveditorék viszályt hintének a külonféle tôrzsek kôzé s csakhamar füstbe is mentek az e mozgalomhoz fúzódótt nagy remények is. A dolgok ilyetén fordúlata mellett is a császár csak oly fôltétellel akar békét kótni, ha Szerbiának és Boszniának megszállott részei birtokában maradnak. „Azon kell lenni," — úgy mond, — »hogy Boszniát és Hercze-