Page - 305 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

305 napja,- ök is tisztelik a „tüzes Märiäu-t (ognjena Marija); ök is ugrälnak ät mäglyäkat Szent Ivan estejen, mint az ejszaki szlävok, es ö näluk is a szerelem es az ifjüsäg ünnepe a Szent György napja. Gyümölcsoltri ßoldogasszony napjän, mikor ä föld üj eletre kel, a kigyö alakü földszellemet tuzäldo- zattal (szemetgyüjtäs, kigyö- tüz) tisztelik, s a karäcsony- esthez meg ma is az ösi hagyomänyoknak legapröle- kosabb gonddal megörzött reszletei füzödnek. A hol e hagyomanyok kereszteny ünnepekkel kap- csolatosak, ott hajdani vila- gos jelentesükböl termesze- tesen mar sokat veszitettek; a hol azonban ez nem tör- tent, ott a kepzclem szaba- dabban csapong s szämos läthatö es läthatatlan földön tüli lenynyel nepesiti be az emberkörnyezetet, amelyek hol barätsagos, hol ellen- seges viselkedesüek iränta. A bosnyäk nep is ismer ttlnderfele lenyeket, a vilakat, a kik reszint vlzi tüncUrek es szirenfajta alalvüak, vagy erdei tündtrek, a kik valasz- tottjaik iränt jöindülatiiak. Ezek az erdei tünderek — gorske vile — valami ismeretlen hegyen, nevtelen erdöben, egy nevtelen fän, e fänak hajnali harmattöl megtermekenyült leveleiböl születnek. Gyakran összegyülekeznek fensikokon, keresztütakon, a hol enek- szöval es tänczczal mulatnak. Talalkozöik helyet kövek gyüruje — vilinsko 39 Szerajevöi nöi viselet.