Page - 322 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

322 szurdokban, vagy a magas hegységben vonta meg magát, s ott ütött tanyát, hogy lehetóleg háborítatlanúl éldegéljen abból a kevéskéból, a mit a földesura meghagyott neki. Csak az oszmánoknak az országba beköltözte után keletkeztek oly helye- ken, a hol már maga a természet némi oltalmat igért a letelepedöknek, városok és helységek, melyekben az ország új urai, a mohamedánok szállottak meg; míg a paraszt tovább is a maga szétszórt, külön álló tanyáin maradt, melyek sokszor órányira valának egymástól. Minden telep lehetóleg távol volt a neve- zetesebb kOzlekedési útaktól. Ezek mentén az útasok szükségletére nagyobb szállóházak (karaván szerájok) keletkeztek, melyek mellett rendesen egy-két bakal (kalmár) tele- pedett le, a kilól a paraszt a legszükségesebb czikkeket, a sót, dohányt, kávét, czukrot, világítót stb. vásárolta. A mire ezenfelül még szüksége lehetett, azt alkalmilag, a mikor épen a terményeiból egyetmást vásárra vitt, a városban szerezte meg, a hol a vásárnegyedben (Carsija) minden kigondolható árúczikkel elláthatta magát. A paraszt különben a világtól teljesen elzárkózva él otthonában. Legfolebb akkor élénkúl meg kissé csöndes magánossága, ha a szomszédjait mdbára (közös kisegító munkára) híjja meg, vagy ha vendége van, a kit mindig szívesen lát. Mielótt a boszniai paraszt egyszerú otthonát közelebbröl szemügyre vennók, lássuk néhány hagyományos szokását, melyet mindmáig megtart, mikor házat épít magának. Mindenek elótt nagy gonddal választja ki a ház helyét s csak az összes helyi korúlmények tüzetes megvizsgálása után határozza el magát. Szomszédjai segítségével levágja az erdón az épúletfát s haza is hordja, megszerzi a többi anyagot is, és ekkor elkezdi az alap ásását. Az elsö alapkövet rendesen a homlokfal jobb sarkában teszik le s ezt ösi szokás szerint épító áldozat kiséri. Az építómester (dundzer) egy kecskebakot, kost vagy kakast vág le s annak vérével hinti meg az alapkövet, de néha a háznak mind a négy sarkát és a küszóbét is. Elóbb a dundzer a kalapácsával háromszor rá üt a köre, melyet a ház gazdája olykor borral is le szokott önteni. A rendesen hímnemú áldozati állatot ezután megsütik s a dolognál résztvevók elköltik, a mit olykor nagyobb lakoma követ. E szokás ósrégi; már a védák és az indiai óskor egyéb emlékei is szölnak röla, s úgy látszik, valamennyi árja nép közös hagyománya. Aligha nem az az eredeti értelme, hogy az áldozattal a föld szellemeit ki akarják engesztelni s a ház lakói iránt jóindúlatra hangolni.