Page - 342 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

342 díszítmények hagyományos elemeinek -sora igen nagy és sokszor fölötte dús kivitelú, de a jelentésük és alkalmazásuk módja mindig ugyanaz. A legegyszerúbb a kereszt (kriñ), a melynek mindig egyenló hosszúak a szárai s rendesen apró vonalakkal, vagy félkórókkel ékítvék. E díszítmények fenyübimbókat ábrázolnak s ezért fenyükereszteknek is (jeliíhi krizié) híjják. A mutató újj hátán a keresztet nagyobb díszítményi ábrák kózéppontjáúl, vagy Ores helyek betóltésére is alkalmazzák. A tóbbé-kevésbbé czifrázott körbe foglalt keresztnek kolo (gyúrú) a neve. Ha a szélén egy sor lapátszerú görbe vonal van : malomkeréknek híjják. A kolo-ábrát a kéz fején, a felsó karon és a mellen kiváló gonddal tátoválják. A felíil nyílt félkórnek ograda (sóvény) a neve s egyedúl a kéz fején használják, nyitott oldalával a kézcsukló felé fordítva. Gyakran kettózve fordúl eló s ilyenkor a két félgyúrú egymással szembe néz és egy vonallal vannak egymástól elválasztva. Kiválóan gazdag a kézcsukló díszítése, mely egy vagy több czifrázott szalagból áll. Ezek majdnem egészen kórúlveszik a csuklót úgy, hogy csak az ütöerek fölött marad egy kis hézag. E díszítmény neve karkot'ó (namkvica) s néha lo centiméternyi szélességben borítja a csuklót. Egyéb ábrák még a fenyügaly (jelica) és a kalász (klas), melyek az alsó és felsó karon oldalvást és többnyire úgy alkalmazvák, hogy a díszítmény hosszanti tengelye a karéval egykñzú. Elófordúlnak még: a nap (sunce), a hold (mjesec), a hajnalcsillag (prehodnica) és az egyszerú csillag (zvijezda). Mindnek hagyományos az alakja s az egy kereszt kivételével, melynek azonban minden népek tatoválási mintái között kiváló szerepe van, semmi vonatkozásuk sincs a keresztény vallási jelvényekre, s így valamennyit ezzel együtt régibb és egészen óskori hagyo- mányokból lehet származtatni. A nSpoktatás. — A népoktatás Boszniában és Herczegovinában a meg- szállás elótt a legkezdetlegesebb állapotban volt. A kózéleti teendóket a gyermek a gyakorlatból tanúlta meg úgy, hogy jókor a munkára fogták. Imádkozni az anyjától tanúlt meg, a ki csak néhány róvidebb imádságra tanította. A többi szellemi szükségletek kielégítéséról néhány csekély számú plebániai és kolostor- iskola gondoskodott, melyek azonban igen keveset kóveteltek tanítványaiktól és beérték azzal, ha nagynehezen megtanították óket betúzgetni s a nevükef aláírni. Pedig e nép óseitól külön írásrendszert örökölt, a melyet sajátszerúen tovább képzett. Ez irás, a melylyel úgy a keresztények, mint a mohamedánok egyaránt éltek, azokból az írásjegyekból fejlódótt, a melyeket Bosznia fóurai