Page - 398 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

398' Ezzel egy csapásra a legjelesebb tórók kóltók kózé emelkedett. Fínom kifejezései és magasan szárnyaló gondolatai a legjobb tórók lirikusok egyikévé teszik ót. Hogy hazáját a távolban sem feledte el, bizonyítja Mosztárt dicsóító kólteménye, a melyben, mint a kard és toll híres bajnokainak fészkét, dicsóíti szülóvárosát. Nehány kisebb arab nyelvú verse is maradt. A tórók kóltészetnek századunk elején tórtént újjászületése elótt a mély- séges és fenséges Neréesija volt a legilnnepeltebb klasszikus kóltóje; fó múvéból, a „Hamsaw-ból, ma is egész fejezeteket olvasnak a tórók fóiskolákon, mint a tórók irály remek példáit. 1591-ben született Szerajevóban, a hol atyja kadi volt. Felsóbb iskoláit Konstantinápolyban végezte; majd Gabela és Mosztár kadija volt. 1634-ben hadi tórténetíró lett, de lováról tórtént szerencsétlen leesése kóvetkeztében virágzó korában elhalt. Számos múvet hagyott hátra, a melyek kózótt a „Hamsei Nertesi" áll elsó helyen. Ez a mulattató tankólte- mény, a mely plasztikus leírásaival és szellemes szójátékaival túnik ki, tóbb kiadást ért, mint bármely más tórók munka. Ha továbbá Husrev pasa nagyvezért, Hercegovié Ali béget, Dervit- Pasié Ahmed béget, a mosztári Zijai-1, Ljubovié Hilmi béget, Sudijá-1, Blagai Ahmed effendit és a tórók kóltészetnek még éló agg mesterét, Stolevié (Rizvanbegovid) Arif béget említjük, még mindig nem merítettük ki Bosznia és Herczegovina azon férfiainak névsorát, a kiket a tórók kóltészet és tudo- mány díszókül tekintenek. Mielótt a bosnyák irodalom harmadik korszakára térnénk, meg kell még emlékeznünk két keleti hitú férfiúról, a kik, mint kóltók és tudósok, Boszniának dicsóségére válnak. Milutinovié Simón (Sima) az egyik, Karano- Tvrtkovié Pál a másik. Bosznia kevés embert tud fólmutatni, a kinek változa- tosabb élete, eredményesebb és oly sokoldalú irodalmi múkódése volna, mint Sarajlija-Milutinovié Simának; született 1791-ben Szerajevóban. Két éves korában szüléi Szerajevóból, a hol a pestis dühóngótt, Gradaíacba menekültek. Hat évi ottlét után a család ugyanazon okból s mert idókózben az osztrák- tórók háború is kitórt, elóbb Magyar-Bródba, majd Zimonyba s végúl Belgrádba kóltózótt át; de, a hogy a háború befejezése után Belgrád visszakerúlt a tórókók kezére, ismét csak Zimonyba tért vissza. Az ifjú Sima elóbb Belgrádban tanúlt, majd Zimonyban, Szegeden és Karlóczán. Midón a szerbek 1808-ban Belgrádot elfoglalták, írnokúl belépett a szenátus irodájába; de már 1813-ban, midón a tórókók visszafoglalták Belgrádot, kénytelen volt magyar terúletre menekúlni, hogy csakhamar egy, a Drina vidékén fóltúnt szabad csapathoz csatlakozzék.