Page - 484 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

484 A házi gazdálkodás mellett csak kevés alkalom és szükség van a csere- forgalomra. Vas szerszámokat, sót, dohányt, fúszert a gazdasági termények fólóslegeért vásároltak cserében, a melyek lcginkább húvelyes veteményekben, majorságban, de egyes kézmívességi tárgyakban is állottak. Ma ugyan már napról-napra mind tóbb szükségletet fódóznek vétel útján, s az ónálló háziipari termelés egyre szúkebb kórre szorúl. A hivatásszerü kézviívesség gyakorlatához való átmenetek a legnagyobb változatosságban találhatók. Ime csak néhány példa belólük. A bihácsi kerú- letben, hol az ottani mohamedánoknál általános tóbbnejúség miatt hamar igen fólszaporodik a családtagok száma, a nók szónyegszóvéssel, kivált hosszú futószónyegek (ponjave) készítésével, hímzéssel, gyapjúharisnyák kótésével, stb. foglalkoznak. A házi szorgalom mindezen termékeit a vásárokon, vagy kereskedóknek adják el. Másféle neme a kézmívességnek az, a melyet a hegy-vólgyes Bugojnóból való vándor üstkovácsok gyakorolnak. Ezck a lovukra rakják a szerszámjaikat s hónapokon át vándorolnak az országban, be-betérve egy-egy faluba s ott addig tartózkodva, a míg munkájuk akad. A rézedények javitásával foglalkoznak s munkájukért majd csak ellátást és szállást, majd gyapjút, ruhanemút, vagy pénzt is kapnak. Hasonló módon vándorolnak a kovácsmesterséget úzó mohamedán czigányok is faluról-falura, lovakat patkólva, maguk kovácsolta patkószeget (klince) és patkót (nalbante) árúlva, de lócsiszárkodással is foglalkozva. A dundzerek, a kik kómívesek és ácsok is egyúttal, szintén így járják be az országot. Más fajtája a bérmunkának a molnároké és pékeké úgy, a mint ez orszá- gokban még ma is szokásos. Mindenfelé nagy számmal vannak vízimalmok, kivált orsós kerekúek, melyeken a gabonát vagy kukoriczát vámért órlik, a mi 10 okától l o százalék, 1OO okától ellenben már csak 5 százalék szokott lenni. Az órletó maga viszi a malomba és tólti fól gabonáját a garatba és teher- hordó állatján ismét maga viszi haza. Jóllehet a nagyobb városokban ma már mesterségszerúen úzik a pékséget, azért a kenyeret még példáúl Szerajevóban is csupán sütni viszik a pékhez, a miért rendesen állandó díjat fizetnek neki havonként. Sok helyütt a szabó- mesterséget is még bérmunka alakjában úzik. A megrendeló a szóvetet és egyéb hozzávalót (gajton), a gyakran múvészi készítményú gombokat (dugme) is készen adja a szabónak, a ki csak a megvarrást végzi. Egészen így készíttetik a mohamedán nók is a ruháikat. Csakhogy ezeknek a ruháihoz a szóvetet a férjük vagy fitestvérük viszi a szabóhoz, a ki csak hozzávetóleges adatok