Page - 486 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Volume 22

486 alapján, mértékvétel nélkül készíti el a ruhát, melynek úgyis miudig egy a szabása s nem kell hozzá olyan aprólékos gond és a részletekben való pontosság, mint a mi hölgyeink divatos ruháinál. De ma mar mégis mind- inkább szokássá válik, hogy a ruhák anyagát is a szabó vásárolja, s így ez a mesterség is mindjobban kezd a régi bérmunka-rendszerbôl az iparszerú kézmivesség magasabb fokára emelkedni. A tartományok megszállása elótt ez az iparúzés még kevéssé volt elterjedve. Voltak egyrészt, mint láttuk, bérmunkások, másfelól pedig eladók (gazda), a kik a bérmunkásoknak náluk fölhalmozott munkáját a nagyobb vásárokra vitték, vagy külföldre is szállították. A munkások készítményeik nemei tekintetében igen sok ágra voltak eloszolva; így az ötvösök (kvjundzi) közt voltak olyanok, a kik csak színezüstból (syrmali'), mások meg, a kik csak ezüst-ótvényból vagy sárgarézból való holmit dolgoztak (pirinili) ; továbbá a mohamedán toula-ezüstmívesek (savadzi), az aranymívesek (altundzi vagy zlatari), az órások (sahaii) stb. Ezek részint odahaza, a saját lakásukon, részint a kereskedó-negyedben (¿arSija) lévó boltjukban dolgoztak. A kisiparosok mesterségüket gyakran részint a kézmivesség azon alakjában gyakorolták, hogy a nyers anyagot maguk vették a munkájukhoz, de részben úgy is, hogy vállalkozóktól kapták a megrendelést és az anyagot, a kik aztán készítményeik eladásáról is gondoskodtak. Míg az ily kisiparosoknak tilos volt árúikat kozbenjáróknak eladni és csak egyenesen a fogyasztóknak adhatták el: addig a vállalkozóknak nem volt szabad egyenesen a fogyasztók- nak eladniok a czikkeket, hanem csak a vásárokra mehettek velük s a vidéki kiskereskedókkel tartottak fönn állandó ôsszekôttetést. Odahaza pedig a saját fiaikon kivúl legényeket és inasokat foglalkoztattak múhelyeikben. Az ipari tevékenységnek ilyen kétíéle termeló (kisiparosi) és kereskedést végzó (vállalkozói) részre való osztása bizonyos szervezettel volt állandósítva, a mely jóformán az egész városi lakosságot és a kôrnyékbeli lakosság egy részét is magába foglalta. Ez a szervezet a czéhek (esznáf) rendszere volt. ') Ezt a rendszert a törökök hozták ide magukkal az ország meghódításakor ; ók meg sok egyébbel egyiltt az arab kalifák birodalmából vették át. De ilyenféle ipartestúletek alakjában volt szervezve a kózgazdasági rend már a régi perzsa birodalomban is, még inkább pedig Egyiptomban. A czéhek azon alakja, melyben a mohamedán lakosságnál látjuk, kétségtelenúl külfóldról beszármazott intézmény. E czéhek órei a tisztességes ') Esznáf az arab stynf szó többese, a mely szintén czéhet jelent.