Page - 10 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/1

10 A Retyezát hegyláncza Boldogfalva felol. barnaszén-telepek. A belsó dombos vidék Dees és Vízakna, Dees és Parajd, Parajd és Vízakna kozott niajdnem egy ósszefüggó, kimeríthetctlen gazdagságú sótclep. E mellctt a sóskútak száma kórúlbelúl 200, a sósforrásoké pedig három- annyi. Kén is van a Büdóshegyben. Mcsésen gazdag Délkeleti Magyarország ásványvizekben is. Külónósen a Székelyfold valóságos tárháza a legkitúnóbb ásvátiyvizeknek, melyek kozott a borszéki kiválóan nagy hirnek és elterjedt- ségnek Orvend. Leghíresebb fürdók e részen a borszéki, tusnádi, el'ópataki, leg- látogatottabb pedig az aldunai hegyvidéken fekvó mehádiai Herkules-fürd'ó. Az éghajlat általában véve a szélsóségekre hajlik. A hómérséklet szélsó- ségei + 3 6 és — 35 C°. A tél hosszú és kemény. Legtóbb eso a Moma Kodru hegységben Menyháza kórúl (évi 1216 mm.) esik, azután a radnai havasokban s a Páring és a Retyezát hegységben (Petrozsény 918 mm.); legkevesebb a Mezóségen és Csik-Somlyó kórnyékén (570 mm.). Novényzet tekintetében a Délkeleti Kárpátok vidéke szoros ósszefüggés- ben van az Ejszakkekti Kárpátokéval; de flórája amazénál nemcsak gazdagabb, hanem nóvényfóldrajzilag is fóltúnóbb. Kiváló, mert e terúleten jut fordúló pontra a kózépeurópai nóvényzet tipusa. Új jellemvonásokat, i'ij színeket és alakokat nyer itt az a tenyészeti kép, a mely Kózép-Európában uralkodó. Ennek a vidéknek rsupán magvat termo nóvényfajai kózúl is mintegy 70—80 faj a bensziilott (endemicus), vagyis olyan, a mely e vidék határkórén túl fóldünk kerekségén sehol sem tenyészik Onként. Azután ugyancsak magvas nóvényfajai kózótt van legalább 120—140 oly keleteurópai faj, a melyeknek nyugat Európa felé ez a vidék a végsó mentsvára, s a melyek e vidéken kivül csupán a romániai síkságra, a Balkán keletibb vidékeirc és Oroszországnak