Page - 22 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/1

22 világot. A mikor Herodotos a Kr. e. V. században a Maros menti agathyr- susoknak aranyban való bóvelkedéséról hírt adott a világnak : akkor a daciai „elektron" a miletosi görög kalmárok útján mâr a világpiaczokon forgott. Az említett keleti bálványok és symbolumok rég használt forgalmi útakon: az Oit, Karas és Temes mentén juthattak az ôsi Daciába. Ilyen bálványokat és symbolumokat még lenn, az Al-Dunánál Kubin kôrnyéke, valamint a Nagy- Enyed melletti csáklyai telep szolgàltattak. Az agathyrsusok akkoriban a vas termelésében is igen elôre haladhattak; az agyagvassal mázolt cdényeken kivûl bizonyitja ezt az, hogy rangjuk megkûlônbôztetése czéljából arczukat, meg kezeiket és lábaikat agyagvassal festették be. Az arany karikapénzek a velük alakra és sulyra nézve teljesen ósszevágó bronz karikákkal egyidejûleg csereeszközökul szolgálhattak Daciában. A bronz ôtvényhez megkivántató ón épen ritkasâga miatt szintén oly keresett árúczikk vala akkoriban, mint a borostyánkó, az arany és az ékkôvek, s Nagy-Britannia délnyugati sarkán a Cassiterid szigetekról szállították a Kr. e. II. évezredtôl kezdve az ónt, mint a Keleti tenger mellékeirôl a borostyánt, s az ezekkel úzérkedó fönicziaiak egyik fó kereskedelmi útja is érinté Daciát. Nem egyszer mázsányi tömegu nyers bronz anyag (pogácsa alakban), kész, vagy beolvasztásra szánt bronz árú kerûl napfényre a föld alól, hova belvillongások és külsó támadások idején rejthették az efféléket. A legérdekesebb ilyen telep-kincsek egyikét 1870-ben Szent-Erzsébetfalva (Nagy-Szeben mellett) szolgáltatá, hol hat mázsánál több bronz-árú, nyers anyag, közte tiszta ónlemezek is találtattak. Nyárád-Gálfalvánál (Maros-Vásárhely kozelében) és Ispánlakánál (a marosújvári sótelep kozelében), hol tíz mázsányi bronz tömegre bukkantak, ismétlódnek ezen raktár-leletek. Nines jártabb völgyünk, határszorosunk, hol kisebb-nagyobb tömegben ne mutatkoznának a bronz tárgyak ; tomérdek sarló, a legkülonfélébb vésó, lándsa- és nyilhegy, tór-kés, kések, borotva, fúrészpenge, egyszerú és díszes ruhakapocs (fibula), tú, árak, ponezoló vésók, csigatekere- désú karpereczek, bokapereczek, kardok, buzogányok, sisakrészletek kerültek már napfényre a délkeleti hegyvidéken. A régibb s ennél fogva mindenben gazdagabb Erdélyi Múzeumon és a nagy-szebeni Bruckenthal-féle múzeumon kivúl igen tanúlságos gyújteményeket bímak ezekbôl a nagy-enyedi Bethlen-kollégium (Herepey Károly tanár buzgól- kodása folytán), a székely múzeum Sepsi-Szent-Györgyön, s egyes más iskolák és intézetek, így a segesvári ágostai evangelikus fôgymnasium, a hunyad- megyei tôrténelmi és régészeti társulat dévai múzeuma, stb.