Page - 36 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/1

36 szlâvsâg itt lakâsârôl. Es nemcsak ezeket a hclyncveket hasznâlja szèltiben az olâhsâg is ; hanem Dacia cgykori fôvârosât, Sarmizegetusdt Grcdistyének, Amfelumot Zalatnânak, Apulitmot Bclgrâdnak, Napocdt Clusnak, Porolis- sumot Mojgradnak, stb. nevezi annak jeléûl, hogy betelepedésekor mâr a koztudatbôl is kivesztek volt a daciai clncvezések, s vagy a mâr kész szlâv neveket vettc ât, vagy a magyar kori elnevezéseket idomitotta sajât nyelvéhez. Igy lett Germizara magyar Gyogy nevébôl Zsozsa, Alburnus maior magyar Verespatak nevébôl Baja rosia, Peties magyar Arany nevébôl Uroj, stb. Minden jel oda mutât tehât, hogy a szlâvsâg a népvândorlàs uralkodô népelemeit jâmbor fôldmivesûl szolgâlva, idônként fajrokonaival erôsôdve, Dacia fôldjének is hiizamos idôn ât lakôja vala, s hogy a gyorsan vâltakozô uralkodô fajok egyike sem tudta fôldûnkre tartôsabban rânyomni a maga bélyegét. A kùlônféle barbâr népek annyira elpusztitottâk Dacia terûletérôl a rômai elemet, hogy a helynevek is teljesen feledésbe mentek s egy par folyônak régi szlâv eredetu nevén kivûl a tôbbi folyôt kivétel nélkul csak ujabb szlâvos, vagy magyaros elnevezésében ismeri napjainkban az erdélyrészi olâhsâg is. Gepida eziist kancsôk az apahidai leletbôl az Erdélyi Muzeumban.