Page - 74 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/1

74 kastélyait. Az utóbbiba az unitárius hitkózség nem régiben csinos, de nem ide illó kupolás templomot épített. A templom-kastély legegyszerúbb alakját a háromszékmegyei Uzonban látjuk; a templomot hozzá egészen közel álló kerekded fal keriti. Ilyen az új-tordai is, melynek egykori csúcsíves temploma egészen át van alakítva. A szász nemzetnek a XIV. század folyamán bekövetkezett politikai és gazdasági follendúlésével kapcsolatos a városok fólvirágozása. Brassó, Nagy- Szeben, Kolozsvár városok mint az ipari és kereskedelmi életnek góczpontjai túnnek föl. Mellettük nagyobb fontosságúak még Nagy-Enyed, Szász-Sebes, Szászváros, Segesvár, Medgyes és az éjszakra esó harmadik szász telep fó helye, Besztercze. A Királyhágón innen nincs vidék, melyen a városok ily súrún keletkeztek s akkora gazdagsággal dicsekedhettek volna. A szászoktól alapított és lakott ezen városok veték meg alapját annak szinte kózmondásossá lett gazdagságnak, mely a törökök uralma és a fejedelemség idejében is tartott. A nagyobb számú lakosságnak és a fölgyülemlett gazdasági értéknek megfele- lóen a védelmi építkezés is túlszárnyalja a helységek eródítményeit. A nagyobb városokat: Brassót, Kolozsvárt, Nagy-Szebent, Segesvárt, sót Medgyest is hatalmas tornyokkal ellátott falak óvezték; minden torony védelme más-más czéh kotelessége volt. Szász-Sebesen a tcmplom körül csoportosúló házakból állott az eródítmény. Brassó és Nagy-Szeben eródítményeiról a még tekin- télyes maradványok elég teljes képet nyújtanak. Segesvár eródítményének tornyai részben ma is majdnem épen állanak, falai düledezók. Kolozsvárt a város szabályozása folytán csekély toredék kerúlte el a pusztúlást. Mint a kozépkorban mindenütt, a városi vagyonos polgárságban fólébredt büszkeség találkozik a vallásos érzúlettel és nagyobb szabású templom építése által jut kifejezésre. Ekként a szász városok a XIV. és XV. században, mely itt a csúcsíves múvészet* kora, az építészet, s vele egyiltt a többi múvészet gyakorlatában vezetó szerepet visznek, a nélkül azonban, hogy építményeik ónálló jelleggel birnának, vagy legalább múvészi érzékról tanúskodnának a nyugati minták kovetésében. Az élénk tcvékenység közcpctt nem túnik föl múvészileg alkotó egyéniség, épen úgy nem keletkezik múvészi értelemben vett iskola. Ennél fogva kénytelenek vagyunk itt is az egyes építmények leírá- sának szerényebb foladatára szorítkozni. Mivel legtöbbjük építésének a torté- netéról sincsenek pontos adataink, az idórendi egymásutánról is le kell monda- nunk, beérve azon általános megjegyzéssel, hogy a városi plebánia-templomok építése korúli legnagyobb élénkség nagyjában összeesik Zsigmond király