Page - 78 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/1

78 gazdagsága a templomnak. Éjszakon és délen az orgona-karzat mclletti szaka- szokba nyíló kapuk régiebbek és egyszerübbek, mindazáltal az éjszakinak félkórú ívvel keretelt ót karajos nyílása hazánkban a legnemesebb e nemú alkotások kózé tartozik. Az ismeretlen mester utóbb képzeletének szabad folyást engedett és a déli, meg az éjszaki oldalon kóvetkezó kapukat, melyek a hajók negyedik szakaszába nyílnak, nemkülónben a nyugatit elhalmozta a díszítmények nagy sokaságával. Lcgszeszélyesebb és túlterheltségével a spanyol csúcsíves építé- szetet látszik utáriozni a nyugati kapu. A déli elócsarnok kapuját, a tompa csúcsú ív tóvéból kiemelkedó és gúlában végzódó tornyocska fogja kózre. Az elócsarnokból a hajóba szolgáló kapu hárorn karajos nyílású, a fólótte levó hajlított ívnek a kerete pedig derékszógben tórt pálczatagozatból áll, a mi hasonlít a kassai székesegyház éjszaki kapujához. A tornyok támasztó pillérei is gazdag alakításúak, még inkább az ablakai, mindazáltal a nyugati homlokzat nehézkessége nincs ósszhangban a templom külsejével. Egy az, hogy csak a déli épúlt fól, de a szász szokáshoz híven felsó osztálya is csak négyzetes alakú és dísztelen; a két zómók torony nagy kózelségével ósszeszorítja a kózéphajó homlokfalát, mely a fól nem épített toronynyal egy szintben végzódik és a kettóre egyíltt lomhán ereszkedik le a fódélnek kontyra fogott keskeny oldala. Szász-Sebes ágostai evangelikus temploma a város fó terén részben kózépúletek által kerített térséges négyszógú udvar kózepén áll és kórnyeze- tével vonzó festói csoportot alkot. Hármas hajóját és az annak nyugati végében emelkedó zómók, négyszógú tornyot a román építészet maradványai kózt említettük. Üjabb része, a XIV. század harmadik negyedében épúlt szentély, elrendezésre nézve édes testvére a brassói templom szentélyének; a fólépítés egy es részletei, jelesúl a támasztó pillérek szintén igen hasonlók a brassói temploméihoz. A szentély a templomnak nyugati felével majdnem egyenló hosszúságú és szélességú, három hajós, ót szakaszos és három oldallal záródó csarnok. A hajókat elválasztó négy pár pillér karcsú, nyolczszógú, s oszlop- tórzsekkel tagolt, fejüket szép lombozat díszíti. Az ótódik pár tagolatlan pillér az 1523. évi fóldrengés után épúlt. A szentély elsó szakaszába a déli oldalon nyíló kapunak nagy elócsarnoka van, ennek szógletében karcsú torony emelkedik, melyben egy csillaglépcsó a szentély párkánya fólótt kórúl futó karzatra vezetett. Ez a dísz, valamint a külsó pilléreknek a párkányt és a karzatot áttóró csúcsai a párkánynyal és a karzattal együtt eltúntek; a szobrászati dísz java része azonban elkerúlte a pusztúlást. Belúl az oldal- hajók fali pilléreit mennyezet alatt, gyámokon álló szentek alakjai élénkítik.