Page - 92 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/1

92 esemény, az anyaországtól való külónválás nem jutott kifejezésre építészeti alkotások által. A XVI. század egészen meddó volt az egyházi, valamint a világi építészet terén. A küszóbón várakozó renaissance építészet még kôzepes foladatok teljesítésére sem vonúlhatván be ünnepélyesen, csak úgy véletlenúl és elkésve botlott be az országba s nem is vert ott gyôkeret. Egyházi téren a XVI. század folyamán három kisebb, toldalékszerú alkotmányon jut legelószór érvényre az új múvészet. Pontosan ismerjük mind a háromnak keletkezése idejét. 1512-ben Lazó János kanonok a gyulafehérvári székesegyház éjszaki kapuja elé zárt elócsarnokot építtetett. (Lásd képét Magyarország I. kôtetének 129. lapján). Magas lábazaton álló négyzetes építménv. Homlokzatának, kivált a sarokpilléreknek és a kapunak alkata és aránylag gazdag dísze lombardiai mesterre valí. A csarnokból a templomba nyíló kapunak keretét jobbra és balra kanyarodó szép renaissance c§iga- vonalak díszítik. Idôrend szerint kôvetkezik a kolozsvári Szent Mihály templom szentélyébôl a sekrestyébe nyíló ajtó. A mester fogyatékos építészeti érzékkel bírt, de annál termékenyebb volt szobrászai alkotó ereje. Igy tôrtént, hogy a pilléralakú ajtófeleket, a rajtuk nyugvó gerendát és az ezt koronázó. nem egészen félkerek ormot elborította a laza homokkóból faragott, majdnem szaba- don álló domború múvekkel, melyek arabeszkek kózt a fôld és a nap jelképeit tarto alakokat, virágfúzérekkel játszó szárnyas gyermekeket és madarakat ábrá- zolnak. Az ívmezóból amestert ábrázoló fej tekint ki; diis hajú, szakálltalan, lapos süvegú alak; úgy néz, mintha csapongó képzeletének szülottjeiben gyônyôr- kôdnék. A párkányra támasztott két kezében szalagot tart, melyre nevét B JOHANNES CLV (Kolozsvári?) jegyezte fol. A két pillér lábát díszító czímer- paizs alatt 1528 évszám áll. Harmadik abeszterczeiñg. evang. plebánia-templom német renaissance izlésú homlokzata és annak fókapuja. János Zsigmond király plasz testórségének kapitánya, Giovanandrea Gromo a király birodalmának leírásában (1564) azt állítja, hogy a templomot egy bergamói mester saját kôltségén építette. Ez nyilván tévedés, miután a templom jóval korábbi kelet- kezésú. Egy bizonyítvány fogalmazványában a város bírája nagy dicsérettel elismeri, hogy Luganóból való Péter olasz mester, Icmbergi polgár a helyre- állítást kitúnóen végezte. E szerint az olasz mester Lengyelországban sajátította el a német renaissance izlést, melyet itt, kivált a kapun, nem nagy formai tôkéletességgel alkalmazott. A XVII. században teljesen szúnetelt az egyházi építkezés. A XVIII. században a katholikus vallás szabad gyakorlatának visszaállítását nehány