Page - 103 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/1

103 Alig szenved kétséget, hogy ez a gondolât elalszik s a külón szôvetség magától fôlbomlik vala, ha az anyaország régi erejét visszanyerve, képes az elôre tôro oszmán hatalom árját medrébe visszaszoritani. De ez nem tôrtén- hetett, s mert nem is tôrtént meg: a három politikai nemzet megalakúlása és szôvetsége, mely más viszonyok kôzt majdnem úgy túnhet vala fol, mint a résznek az egész elleni lázadása, hatásos eszkôzzé vált a Gondviselés kezében azoknak az új foladatoknak a teljesitésénél, a melyeket rohamosan bekôvet- kezó, országot bontó események róttak az elkülónúlni kezdô Erdély vállaira. E rázkódtatások alatt a mohácsi veszedelmet, Buda elfoglalását s az ezek nyomában járó, mélyre hato kóvetkezményeket értjük. A mint a tôrôk hódítás ékalakjában befúródott az ország testébe : a magyar birodalom ketté szakadt, s a királyi hatalomért is két koronás fo kelt versengésre egymással : az osztrák foherczeg, Ferdinánd, és az erdélyi vajda, Szapolyai János. Az ország nyugati részét a Ferdinánd alatt megalakúlni kezdó nagy- hatalom, mely részben a cseh korona virágzó tartományaira, részben a nagy Német birodalomra támaszkodott, már az ónfentartás ósztónéból folyólag is a maga érdekkórébe hajtá. Ez érdekkôr megszabása s megfelelô kôzponti szervezése azonban, a mily jogosúlt vala magában véve, ép oly kevéssé magyar, a magyartól annyira idegen volt. Vele szemben a keleti rész az ellenkirály, a nemzeti király alatt Erdély- ben igyekvék egyrészt hátvédet, másrészt múkódési alapot szerezni arra, hogy ezen az alapon, erról a foldról, az itt gyôkerezô erôk és tényezók kôzre- múkodésével hódítsa vissza a külónvált nyugati részt s tegye újra egységessé — egyelôre tôrôk szôvetségben, igazabban : tôrôk pártfogás alatt, de a jôvô függetlenség reményében — a szétbomlott magyar államot. Ennek az eszmének hatalmas képviselôje a fényes tehetségú pálos barát, Martinuzzi (Fráter) Gyôrgy volt, a talaj pedig, a melybôl az eszme erót mente, Erdély a hozzá szító Tiszán-túli részekkel. Mindaddig, a mig hinni lehetett, hogy a tôrôk hódítás csak ideiglenes jellegú, Fráter Gyôrgy ezen nagyszabású tervének megvolt a maga jogosúlt- sága. De mind a terv, mind a benne vetett hit mihamar ábrándnak bizonyúlt. A kôrulmények kényszerító nyomása alatt letett róla maga megalkotója is, a ki elótt végczél gyanánt az ország egysége lebegett, s helyette a nyugati részek birtoklásán sarkaló, s a hatalmas római-német császárság segélyével is kecsegtetô tôrvényes királyi hatalmat fogadta el az egyesités tervének alapjáúl. így látjuk Erdélyt s a tiszai vidéket Fráter Gyôrgy új politikája útján a