Page - 181 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/1

181 Az 1885-iki országos kiállításon egy kalotaszegi szobát mutatott be e sorok írója. A néptól kéregette óssze a régi varrottasokat, és a szép ósi munka nagy érdeklódést keltett, s külónósen a külfóldiek minden áron meg akarták venni. Amde semmi sem volt eladó. Csak épen boldog emlékú Erzsébet királynénk nem kapott tagadó választ; Gódóllóre killdték neki, a mit meg kedvelt: egy fehér pamuttal varrt fodorvászon „menyasszonyi lepedóu-t. Ugyanakkor a már elhúnyt herczeg Esterházy Pálné is meg akart vásárolni egy abroszt, melyet nagyon eredetinek talált. De a „ nagyrózsás" terító sem volt eladó. Talán varrhatnának még egyet ilyet? kérdezte a herczegnó. Ügyde ezt a fajtáját a varrottasnak már akkor nem varrta a vidéken senki. Csak Magyar-Gyeró-Monostoron volt egy koros asszony, a ki még tudta a varrottas készítése módját. E sorok írója ehhez fordúlt s megtaníttatott vele nehány kalotaszegi leányt az ósi munkára. Igy a herczeg Esterházynénak varrt új abrosz volt az alapvetó; abból fejlódótt a má már virágzó varrottas házi ipar. A varrottas három csoportra osztható: „irás után való", „fehéres" és „in-varrásos" kereszt-óltésú, melyet a nép „szemes"-nek is nevez. Az „irás után valóu-t rajz után varrják; koromlébe mártott orsóhegygyel „írja" az „író asszony" agórbe vonalakból álló stilizált virágokat: „majoránnás", „ágas", „bimbós", stb. néven ismert mintákat. Az irás utánit nem is hagyta el egészen a nép soha, csakhogy kivetkóztette hajdani stilszerú kecses formájából. A jól mosható piros vagy sótétkék fejtó helyett kezdett piros vagy fekete hárászszal varrni izlés nélküli meredt ágakat oly tomóttséggel, hogy az alapvászonból ki ne lássék csak egy szál se. Az Bin-varrás" (ajelenlegi varrottas fó faja, mely kettósen óltótt kereszt- szemekból tómóriil) volt a teljesen elfeledett munka; erre tanította meg a leányokat az említett koros asszony; ezzel van diszítve józsef fóherczegnének tátrafüredi nyaralója, mely jó példa után egyszerre sokan indúltak a legfelsóbb kórókben is. Erzsébet királynénk nagy megrendelést tett a Mária Valéria fóherczegnó kelengyéjéhez. Régi varrottas-mintákat kértek, és sajátságos, hogy királyunk leánya egyik szobája részére épen azt a mintát óhajtotta, melyról úgy tartja a néphit, hogy az viszi a házhoz a menyasszony boldogságát. E minta neve „kórtvés". Hajdan a nép e mintát is, mint a tóbbit, vórós vagy sótétkék fejtóvel varrta. A fiatal fóherczegnó világos kékkel kivánta. Es a világos mogyorószínú fodorvásznon nagyon szép lett a halványkék dús varrot- tas. Ugyancsak fodorvásznú volt a más két szobára való varrottas is: az egyik hófehér „tányéros", a másik égóvórós „bogláros" és „medvés".