Page - 182 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/1

182 Es a nép most is boldog biiszkeséggel beszéli az idegennek, hogy a király- kisasszony menyasszonyi „hummi"-ját 6 varrta. Az in-varrásos vagy „szálán-varrt" minták között legeltetjedtebbek a „cserleveles", „csillagos", „patkós", „tulipános", „seses", „csigás", „almás". Ez utóbbi kedvelt mintája Mária Terézia föherczegasszonynak is ; több izben rendelt már nagyobb mennyiségú „ almás "-t. Harmadik csoportba tartozik a „fehéres" vagy „vagdalásos". Ez nehezebb és munkásabb varrottas a tôbbinél. Rendkivúl dús hímzés sok àttôréssel. E varrásban a lapos himzés minden szála számlálva megy és „fogas" a neve; az áttort részét „tótés"-nek nevezik; elófordúl még a Bfehéres"-ben az „akasz- talat", „paráma", „tyúkszem", „sántahim", „sujta". Ezt varrták hajdan a vólegényi ing i'ijjára és a „ mcnnyasszony-lepedôu-re. A minták neve „mákos", „foglalós", „koczkás", „tányéros", „könyökös", „abrudi", „paripás". De immár sokkal több a minta, mint hajdan, mert épen a fehéres az, a mit selyem- mel is varrnak mostanában. Tehát, a mint régi minták változatos osszetételéból új mintákat teremtettek, el is nevezték e mintákat és a nép már így ismeri : „czímeres", „gyongyvirágos", „vegyes koczka", „királyné-forma", „régi ág", Jyukas tulipán", „pogácsás", „csillag-vízfolyás", „kanyargós", „Perzsi- csillag", „Ilona-ág", stb. Ezeket a mintákat rendkivúl kedvelik külföldön, s kivált Londonba sok megy. Ugyanott elnevezték a kalotaszegi fodorvásznat „magyar gyolcs"-nak és vitetik tekeasztal-takaróknak, faldísznek és nyári férfiruháknak. Igy fejlödött számottevó házi iparrá az a munka, melyet legelöbb Esterházy herczegnének varrtak, s melyet már tud e vidéken a nyolcz-tíz éves kis leány is. Es ezek a szorgalmas gyermekek abban hagyják játékaikat, hogy varrottas munkájuk árán kicsi piros csizmát vehessenek maguknak. A varrottas mellett fodorvásznában van e vidéknek a jôvôje, mert fodor- vásznat még ez ideig nem tudnak szóni sehol a világon, csak Kalotaszegen és ez a fodorvászon úgy eredeti szépségére, mint rendkivúl tartósságára nézve ritkítja páiját. A Bor s a patak és a Kis-Szamos völgye. — Ha természeti szépségekben és néprajzi érdekességben Kolozsvár többi vidéke nem versenyezhet is a föntebb leírt vidékekkel, ezekben is mindenütt akad valami, a mi figyelemre érdemes. Igy mindjárt Kolozsvár szomszédságában ott vannak a szucsági, bácstoroki és monostori kóbányák, melyek építészeti ékítményekké könnyen faragható