Page - 190 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/1
Image of the Page - 190 -
Text of the Page - 190 -
190
Régebben, mig a folytonos rablóhalászat ki nem pusztitotta, a mezóségi
tavak rendkivúl gazdagok voltak halban. A halászatnak e tavakon ma két
fajtája van divatban : egyik a v/szszeï való halászat, másik a gyabnászat.
A vész nádból font, czikázó vonalú kerítés a tóban oly módon folállítva,
hogy minden egybehajló két szárny csúcsánál egy ¿a¿nak nevezett kóridomú
kerítés van. A halászok csónakba ülve. a vészszel ellentétes irányban, de ahhoz
folytonosan közeledve, elkezdik a tó vizét hosszú rudakkal csapkodni és kavarni.
A megriadt halak a vész kerítésébe menekûlnek s onnan a csúcs szúk nyílásán
át a kasba, a honnan aztán a halászok merító-hálókkal kiszedik. Erdekesebb
ennél a gyalmdszat. Mikor télen a tó befagy, a halászok a tó egyik végén
egy „asztal"-nak nevezett terjedelmes négyszogú léket vágnak. Ettól kiindúlva,
két felól mindig szélesedó irányban kisebb lékeket vágnak egy bizonyos pontig,
a hol ismét keskenyedóleg vágják a lékeket, míg azok egymással végúl majdnem
Osszeérnek, hová egy Bkivonóu-nak nevezett háromszog alakú nagyobb léket
vágnak. Mikor ezzel elkészúlnek, a gyalomhálót, melynek két végére hosszú
köteleket kötnek s a kötelek végére egy-egy hosszú rudat erósítenek, az
„asztal"-on beeresztik s a rudak és a kötelek segítségével öltögetöen egyik
léktôl a másikig húzzák, míg végre a kivonóhoz érnek, hol keresztbe téve a
gyalomháló végéhez erôsitett két kötelet, a gyakran tekintélyes zsákmánynyal
megterhelt gyalomhálót kivonják.
A Mezóség apróbb tavai az újabb idóben egymásután tünnek el.
Lecsapolják a vizöket, s a hol egykor káka és nád között a vízi szárnyasok
tanyáztak, ma már legtöbbször sásos fúvel benótt rétek vannak, néhol pedig
kukoriczaföldek és csak az egykori kifolyásnál megmaradt pusztúló malom
hirdeti, hogy itt hajdan tó vagy mocsár volt.
Általában véve a Mezóség igen sajátságos arczúlatú vidék. A nagyobb
erdók hiánya, a nagy kiterjedésú s többnyire fúves nôvényzetû legelók és
rétek az alföldi pusztát juttatják eszünkbe, de azzal a kûlônbséggel, hogy
itt omlásos oldalú, széleshátú dombok sorozatai ágaznak szanaszét, míg a
pusztához a síkság fogalmát is oda szoktuk kapcsolni. Altalában egyhangú
vidék, de semmiesetre sem olyan kopár pusztaság, a melynek „sem erdeje,
sem fája nincsen". Igaz ugyan, hogy a Mezóség déli és nyugati részein csak
imitt-amott van egy-egy fiatal kóris- vagy akáczerdócske, de éjszaki és keleti
részeiben az erdó egyáltalán nem ritkaság. Ott sincsenek ugyan rengeteg
óserdók ; de vannak 300 holdnyi terúletü tölg^erdök is és egyes helyeken
nemcsak az akácz és fúzfa zöldel, hanem nagyobb csoportokban a bükk és
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország VI, Volume 23/1
- Title
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Subtitle
- Magyarország VI
- Volume
- 23/1
- Editor
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Publisher
- Magyar Királyi Államnyomda
- Location
- Budapest
- Date
- 1900
- Language
- Hungarian
- License
- PD
- Size
- 14.94 x 21.86 cm
- Pages
- 306
- Categories
- Kronprinzenwerk ungarisch