Page - 236 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/1

36 sabbnak találta az egykori Gerla falu helyét a Martinuzzi-féle várnak tóvében. I. Lipóttól engedélyt is nyert, hogy ezen a helyen megvesse alapjátSzamos-Ujvár városának. ó építtetett magának elôszôr házat, a melyet halála után templommá alalritottak át, s ôsszes híveit folhívta az odatelepedésre. Az 1700-ik évben megkezdték a város építését. Még ugyanazon évben Verzereskul kezdeménye- zésére megalakúlt Szamos-Üjvárt a tímár-czéh, mely a bekôltôzôtt ôrmény- ségnek akkori fó foglalkozását a maga kôtelékében egyesítette. I. Lipót kivált- ságlevele alapján 25.OOO forintért jutott az ôrmények birtokába a szamosújvári kincstári uradalomnak a vártól délre elterúló ama része, melyen Verzereskul az új ôrmény várost megalapította. Másfél évtized múlva már 111 házas telket és 130 férfi lakost írtak ôssze az új városban. Majdnem valamennyien a tímár mesterséget úzték. Verzereskul 1712-ben Bécsbe ment, hogy rendezze órmény híveinek kereskedelmi s egyéb ûgyeit s kieszkôzôlje sérelmeiknek orvoslását. Ott érte utól a halál hatvan éves korában. Nemcsak hívei szerették, de nagy kegyben állott Rómában és a bécsi udvarnál is. I. Lipót neje, Eleonora királyné, saját- kezúleg hímzett püspóki misemondó ruhával ajándékozta meg, a melyet ma is nagy kegyelettel óríznek a szamosújvári ôrmény katholikus fó templomban. Van ennek az ôrmény templomnak egy másik féltett kincse is. Ez Krisztus keresztról való levételét ábrázoló kép, melyet Rubens festményének tartanak. Ezt a képet I. Ferencz ajándékozta a templomnak oltárképúl, elismerésúl azokért a nagy anyagi áldozatokért, melyekkel az ôrménység hozzájárúlt a franczia háborúk terheinek viseléséhez. A XVIII. század folyamán hazánk keleti részeiben az ôrmények voltak a kereskedelmi forgalomnak legkiválóbb tényezói. Magukkal hozták Keletról a kordován és szattyán kikészítése módjának gondosan órzott titkát s Apaffy Mihály kiváltságlevelének oltalma alatt csakhamar élénk kereskedést úztck ezekkel a czikkekkel, melyek a külfóldi piaczokra is útat találtak. Még nagyobb fejlódésnek indúlt szarvasmarhákkal való kereskedésük. A XVIII. század kôzepe táján csak az újonnan alapitott ôrmény városban, Szamos-Ujvárt harminczhat „Onállóan vállalkozó polgár" úzte a kereskedésnek ezt az ágát negyvenhárom segéddel. Az ország kûlônbôzô vidékein nagy pusztákat béreltek, melyekre kúlónósen Tórokországból hajtották az Ausztriába szállítandó állatokat. Meg- jelentek egyébként a szarvasmarhákkal Augsburgban, Nürnbergben, .sót egy ideig Buccarin át a velenczei tartományokban is. Egykori fôljegyzések tanú- sága szerint az erdélyi ôrmények a XVIII. század folyamán évenként átlag