Page - 245 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/1

245 és vaddisznó, mely utóbbi megyeszerte igen elszaporodott. A radnai havasok Anyies nevú részében, valamint a Korongyos legmagasabb csúcsain olykor zergéket is látnak. A szárnyasok kózúl legérdekesebbek a kondor-keselyú és a sasok külónbózó fajtái. A kondor az Ünókón tanyázik, a sasok azonban aratás idején az enyhébb vólgyekbe is ellátogatnak. Külónben a Kózép- Európában honos szárnyasok e megyében is tóbbnyire elófordúlnak, kivévén a vízimadarakat, melyek tavak és mocsarak hiányában e vidéket csak kis mértékben látogatják. A halak kózt a Kosna melletti Tésna patakban a lazacz is elófordúl, mely az Aranyos-Beszterezén át a Fekete-tengerból jón ide fol. Nemes érczekben a hegységek, úgy látszik, nem nagyon bóvólkódnek, vagy legalább is még nem akadt senki, a ki e részben átkutatta volna óket. Csupán a radnai havasokban folytattak bányászatot már a rómaiak is, kiknek idejéból tobb elhagyott bánya nyomai ismeretesek. Jelenleg is csak az ó-radnai kincstári bányák vannak mívelés alatt, melyekben fóleg ólmot, kevés ezüstót és aranyat találnak. Besztercze-Naszódmegye lakosai kózt legtóbben vannak a románok, azután a szászok, s ezután a magyarok. A románok nagyobb tómegekben a Szamos és a Sajó vólgyében, valamint az ezekbe ómló patakok mentén; a szászok pedig Besztercze városban és kórnyékén, meg a megye délnyugati szógletében szintén tómegesen laknak. A magyarok az egész megyében szét vannak szóródva s nagyobb számmal csak Beszterczén, Magyar-Nemegyén, Sófalván, Tacson, Zselyken és Nagy-Sajón élnek. A megye népvándorlás elótti lakosai nyomtalanúl pusztúltak el; csupán a rómaiak uralmának maradtak némi emlékei az ó-radnai bányákban és Várhelyen. A rómaiak után jó sokáig valószinúleg pásztorkodó és harczias tórzsek átvonúló tanyája volt e vidék, mert tartósabb telepúlés jeleire sehol sem akadunk. A mostani lakosok letelepú- lésének idejéról nincsenek biztos adataink. Egyes tórténetírók valószinúnek tartják, hogy a Szamos- és Besztercze-vólgyi német telepitvények még a II. Géza elótti idókból valók s ezek meghonosodása inditotta volna királyainkat a késóbbi telepítésre is. Az oláhok a németeknél jóval késóbben kóltózhettek ide. A Borgó- vólgyi és Szamos-menti kózségek kózt tóbb orosz eredetú is van, a melyek azonban idók folytán teljesen eloláhosodtak. A magyarság terjeszkedése a megyében egészen újabb keletú s jóformán az alkotmányos korszakkal esik óssze. 1848-ig ugyanis a szász városok és vidékek azon kiváltsággal bírtak, hogy területtlkón más nemzetiségü ember ingatlant nem szerezhetett; a határórvidéken pedig a szervezet természeténél