Page - 278 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/1

278 mint a katholikus vallâsûak a bucsû napjân. Nagy ûnnepekrc mindig kalâcsot, tejfôlôs vagy szilvaizes lepényt sûtnek. Ha ilyenkor idegen érkezik a hàzhoz, azt kalâcscsal vagy lepénynyel, mézes pâlinkâval vagy borral kinàljâk meg. Ha étkczés kôzben idegen lép be, igy kôszônti az étkezôket: „Isten âldja meg a kietek ebédjét", — a mire ez a szokâsos vâlasz: „J<j szivvel lâssuk kiedet is!u A gazda cselédeivel és dolgosaival ugyanazt az ételt eszi s leggyakrabban velôk egy asztalnâl. Kenyeret legjobbat a hâromszékiek és az erdôvidékiek esznek. Ezt tôbbnyire rozsbôl vagy elegybuzâbôl (kétszeres) sûtik, de a szegé- nyebbek s a cselédek szâmâra a vagyonosabbak is ârpàval vegyitett rozs- kenyeret, sôt tisztân arpakenyeret is sûtnek. Tâplâlôbb eledeleket leginkâbb munkaidôben esznek. Fuszerôk a bors ; levesbe és kalâcsba a sâfrâny. A kalâcsba gyômbért és egyéb fuszert is tesznek. Paprikât a székely nép ritkân hasznâl. Nyelvjdrds. — „Székej szûlte a magyart", szokta nagy ônérzetesen mondogatni a székely, a mit elég gyakran ilyen vâltozatban is hangoztat: „Ha a vilâgon székej nem vôna: magyar sem vona", mert azt tartja, hogy û fia, de a magyar csak unokdja Attilânak. A székelynek ez hagyomânyos fôlfogàsa nemcsak eredetérôl, hanem nyelvérôl is, mely egészben véve teljesen azonos a magyar kôznyelvvel ; mind- azâltal vannak némely hang-, szo- és mondattani sajâtossâgai, melyek a székelység nyelvét a magyarnak egyik kûlôn nyelvjârâsâûl tûntetik fol. Magâban a székelység nyelvjàrâsàban két ârnyalat kûlônbôztethetô meg : a keleti és a nyugati, melyek kôzt korulbelul a Nagy-Kûkûllô vôlgye von hatârt. A keleti inkâbb a felsô-tiszai, a nyugati pedig inkâbb az alfoldi nyelv- jârâshoz âll kôzelebb annyiban, hogy amaz a kôzép ë hangot vâltozatlanûl megtartja, emez ellenben majdnem âltalâban ¿'-vel cseréli fol : székej — székdj, emb'èr — embôr, stb. Egyébként az egész székelységnek kôzôs sajâtossâga, hogy a hosszû magânhangzôkat kedveli : béjôn — bejôn, jôg — jog, jût — jut ; / helyett sokszor w, û-t, sokszor pedig é-t hasznâl igy : kiis — kis, iidô — idô, mù vagy mû, miink — mi, mink, es — is, é/jû — ifju; nyiltabb hang helyett gyakran zârtabbat hasznâl : poroncs — parancs, szova — szava, s hogy a hangzôilleszkedést a kôznyelvnél is szigorubban alkalmazza: ahajt — a helyt, doczka — dëszka, gyortya — gyCrtya. Szôtanilag érdekesebb kûlônôsségek, hogy a névszôknâl a -tôl, -t'ôl és -•ndl, -nél ragok helyett -nôl vagy = nûl^ -riàl vagy = nûl és -ni, -nitt ragokat hasznâlnak ; hogy az igéknél tôbb olyan régiességet fontartanak, a melyek a