Page - 283 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/1

m Mint általában minden népnek, a székelynek is a faluja a haza. A földhöz, a hol született, erôs szeretettel ragaszkodik, s vigyék bár csak a szomszéd vármegyébe katonának, visszasír a szíve, idegenúl érzi magát a testvérnépek közt is. Hát még a régi világban, mikor vitték Lengyel- meg Ta/idnorszàgba ! Visznek, visznek Lengyelország felé, Sirva nézek kedves hazám felé. Tánczba menô ñatal székely leány ¿s legény. Azon kesereg, hogy ott majd lengyel leányt kell ölelnie; pedig: Ha ôlelëm, fájnak a karjaim, Ha csókolom, húllnak a könnyeim. Alig ismerünk erre a kesergó népre, ha mesemondását hallgatjuk, vagy azt halljuk, a mint tànczkôzben nagyokat ütvén tenyerével a csizmaszárára, 36*