Page - 372 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/2

â 72 tôbbségben. A szászság a románsággal vegyesen lakik és egyetlen járásban sincs absolut tôbbségben. A magyarok és a szászok fó foglalkozása a föld- mívelés, a románoké a juhpásztorság. A barczasági szászok az erdélyi szászoknak egyik legerósebb és leg- vagyonosabb ágát alkotják. Köztük és a többi szászok között nemcsak öltözet- ben, szokásban, hanem nyelvben is észrevehetó némi külónbózés. A barczasági szász kôzségek majdnem városias színezetúek. Az egyenes, gyakran fasoiTal is beültetett széles útczák, a szépen és jól épûlt kó- és téglaházak jóllétról, rend- és munkaszeretetról tanúskodnak. E kôzségekben igen élénk a társadalmi élet, melynek lelke, vezére rendszerint a pap. A népoktatás kiváló fejlettségú. A brassómegyei románságnak a havasokban lakó részét wtf^ awjyoknak nevezik, a lapályon megtelepúlt részét pedig kalibásuknak. Amazok fóképen juhászattal, emezek — kik mint zsellérek telepedtek meg a szász kôzségek lapályosabb birtokain — részben fôldmiveléssel, részben pedig állattenyész- téssel foglalkoznak. A Barczaság a XIII. század elején, 121 l-ben túnik föl a tôrténelemben, a mikor II. Endre király, mint lakatlan pusztaságot, a német ¿ovagoknak adományozza. Bár az adománylevélben világosan ki volt kötve, hogy kóvára- kat nem építhetnek, a lovagok terúletük védelmére mégis egymás után épiték föl Feketehalovi, Brassó és Foldvár erôsségeit, s egyáltalán mindent elkövet- tek, hogy birtokukat a királyi hatalomtöl filggetlenitsék ; ennek pedig az lett a kôvetkezménye, hogy II. Endre 1225-ben elúzte ôket a Barczaságról. A német parasztok azonban, kiket a lovagok telepesekúl magukkal hoztak, tovább is ott maradtak. A király e parasztságot meghagyta a német lovagok- nak adott jogok nagyobb részének élvezetében, csupán a székelyek ispánjának évenként beszolgáltatandó 150 márkányi ezüst adó fizetésére kötelezte ôket. Bírájukat, papjukat maguk választották és egymás közt való pörös ügyeikben saját külön joguk szerint ítéltek. A fiatal telep erös gyökereket vert és szeren- csésen kiállta még az 1241-ki tatárpusztítást is. Brassó (Feketehalom és Foldvár ellenében) magához ragadía az elsóséget és székhelyévé lett az egész Barcza- ságnak, s Brassó-vidéke néven külön kózigazgatási terület volt egészen 1876-ig, mikor a mai Brassómegyévé alakittatott. A megye székhelye Brassó rendezett tanácsú város, 34.600 lakossal. A Barczaság déli szélén egy délról éjszak felé húzódó tágas és három oldalán magas hegyektöl környezett völgy torkolatában, épen a 961 méter magas Czcnk hegy tóvében épûlt, s egyike hazánk legszebb fekvésü városainak.