Page - 524 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/2

524 Az erdélyi aranybányászat. Az erdélyi nemes érez- és fémbányászat fó színtere Alsó-Fehérmegye délnyugati és Hunyadmegye éjszakkeleti részén terúl el abban a háromszógben, melyet Nagy-Halmágy, Offenbánya és Szászváros kôzôtt vonhatunk meg. A mi aranymosást és aranykutatást Erdélyben ezenkivül gyakorolnak (Hideg- Szamoson, Boiczánál, Szász-és Oláh-Piánnál ésKábován), az csekély fontosságú. E bányavidéken az uralkodó kózet alsó kréta korú kárpáti homokkó, a melyból a trachit esoporthoz tartozó fiatalabb harmadkorú kózetek, az andezitek és dácitok emelkednek ki. Fóleg ez a két utóbb nevezett vulkáni kózetfaj tartalmazza az aranyérczeket, habár ismeretes néhány olyan eset is, a hol az aranyat tartalmazó ércz-telérek a homokkóben (példáúl a Botes- hegyben) vagy a trachit tôrmelékes helyi üledékében (példáúl Verespatakon) képzódtek, sót olyan is (Boiczán), a hol a nemes fémnek jelenléte a melafir- hoz és porfirhoz van kótve. A szóban levó terúleten az aranybányászat két fóvonal mentén foly : az egyik Offenbányától Verespatakon, Bucsumon át Sztanizsáig, a másik Kórós- bányától Boiczán át Nagy-Ágig vonúl. E vonalak mentén évszázadok, néhol évezrcdek óta foly a bányászat tôbb-kevesebb eredménynyel s jobbára ebból él e vidék elég súrú lakossága. A x-ómaiak munkájának nyomait sok helyen fólismcrhetjük, kûlônôscn a verespataki Csetátyc hegyben és a Korábián Bucsum mellett. De nem minden vésóvel és csákánynyal vájt bánya római mú. A lópomak, mint robbantó szer- nek, alkalmazása elótt csákánynyal, vésóvel, feszitóvassal, ékkel kcllett kivájni a kózeteket s ilykép vájt tárnákat mindenütt találunk, hol nagyobb bányászat folyt. E bányák, bár nem sok tórténelmi emlék maradt róluk, képviselik a bányászat tórténelmét a rómaiaktól, illetóleg a magyar honfoglalástól az i'ijabb korig, s mutatják, hogy a magyar királyok korában is élénk bányamívelés folyt e vidéken. A hegyben vájkáló aranybányászatnak azonkivúl igen sok helyen nyoma látható a Maros és külónósen az Aranyos folyó régi tcrasszainak kavicstelepeiben. írott emlékeink ez idószakból meglehetôsen hézagosak. A hagyomány és mondák szerint, mikor Gyula vezér elfoglalta e tájakat, romhalmaz és pusztúlás hirdette a népvándorlás viharainak dulását; Apulumot romjaiban találta s helyére várat építtetett, melyet Fchérvárnak, s építójéról, Gyula vezérról,