Page - 532 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/2

532 menjenek. E tilalom fennállott 1848-ig. 1780-ban még bányarészvények vásárlásától is eltiltják óket. Aranybányászatunk újabb fóllendúlése Mária Teréziának mindenre kiter- jeszkedó gondoskodásával kezdódik. Már 1746-ban elhatározta, hogy „Erdély- nek ósidóktól fogva nevezetes aranybányászatát, mely per temporum injurias már mélyen lesülyedt", minden erejéból újabban fólemelje. Megvalósítja Lipót és Károly királyok eszméjét; 5000 forintot utalványoz arra a czélra, hogy az aranyban dúsabbnak ismert verespataki Kirnik hegyben maga a kincstár nyisson egy bányát, megjegyezvén, hogy ha Isten áldást ad, a jóvedelem is a bányára lesz fordítandó. A nemes érczkovek találóinak kíllón jutalmakat adat, s ennek kószónhetjük a nagyági bányászat létesúlését, külónben Ormingyán Juon pásztor soha sem vitte volna el a barnás érczkóvet Csertésre. Hogy az aranycsempészetet korlátozza, az arany beváltására jobb árakat állapít meg; elrendeli, hogy az aranyat valódi értékében kell beváltani; a kincstári uradalmak azon jobbágyainak, kik itt aranybányászattal foglalkoztak, elengedi az úrbért. Az erdélyi bányászatot 1747-ben a Bécsben székeló bányászati fókollegium alá rendeli, de egyúttal a Nagy-Szebenbe egybehivott erdélyi országgyúléssel tórvényt hozat, mely szabályozza a bányászati torvénykezést, bányatavak létesitését, a kormány felügyeleti jogát, az aranymosást, és büntetéseket állapít meg az aranynyal, ezüsttel és kénesóvel úzótt visszaélésekre. A tórvényes rendezés után haladék nélkül hozzáfogott a helyi hatóságok szervezéséhez s azokat Zalatnán egyesítette. Ott állította fól a bányatórvényszéket, a kénesó árúhelyét s a bányamesteri és a fó aranybeváltó hivatalt. E vidék bányászatára nagy fontosságú intézkedése volt a zalatnai arany- ezüst-kohó létesítése. mely lehetóvé tette a már kimosott érczlisztból a nemes fémeknek olvasztás útján való kiválasztását. Kórmóczbányáról küldott ide egy szakhivatalnokot, hogy kohót építsen és az olvasztási eljárást berendezze. 1748-ban nyilt meg e kohó, mert Mária Terézia ekkor intézkedett, hogy a zalatnai kincstári uradalom adja ki a kohó munkájához szükséges fát és faszenet. Mindezen intézkedések, úgy látszik, kedvezó eredménynyel jártak. A rendezett állapotok helyreállításával az aranybányászat e vidéken újabb lendúletnek indúlt. Mária Teréziát a siker újabb intézkedésekre ósztónózte annál inkább, mert a selmeczi bányászat ez idótájt minden gondoskodása mellett is hanyatlott, Erdélyben ellenben Nagy-Agon újabb gazdag ércztelepeket találtak. Hogy az erdélyi aranybányászatot lehetóleg még nagyobb virágzásra juttassa,