Page - 540 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/2

540 bânyâszat is üjabb eredetu ; az erdélyi fejedelmek idejében kezdhették. Ugy itt, mint Faczebânyân mélyebb, alantibb fôltârâsok szûkségesek. Vilâghirû a nagyâgi arany-tellur-bânyâszat a Csetrâs hegységben. Maga a bânya-telep Nagy-Âg 2000 lakosû kôzség a hegy oldalàn, 8oo méter magas- sâgban, gyönyörü kilâtâssal a Maros vôlgyére, Dévâra, a Hâtszeg vôlgyére s a hâtszegi havasokra. A XVII. szâzad kôzepén még erdôs vadon volt e tâj, hol a Barcsay csalâd pâsztora, Ormingyân Juon, legeltette juhait, ki unalmâban fölvett cgy szürke érczkôvet, elvitte tanûlt cmberekhez, s mikor a gyulafehér- vâri pénzverdében megvizsgâltâk, elbàmûltak annak gazdag aranytartalmân. Igy kelctkezett 1747-ben a Maria Terézia-târna s vcttetett meg alapja cgy vilâghirû bânyâszatnak, mely ma nagyobb részben az uralkodô csalâd s a magyar kincstàr, részben pedig magânosok tulajdona. A Mâria Tcrézia-târnâval vastag és dûs telereket talâltak s azokat hamar fol is fejtették ûgy, hogy nehâny évtized mülva üjabb meg ûjabb alantabb fektetett târnâkat kellett nyitni. Az 1765-ben kezdett Jôzsef-segédtârna fôltârta a Magdolna telért, mely gyakran méternyi vastag volt és szâmos dûs ponton gazdagon ontotta az àldâst; azonban a XIX. szâzad negyvenes éveiben kimerûlt. Ekkor megint egy ûj, igen dûs ér-csoportot talâltak, a Longint. A nyolczvanas években szûkségesnek lâtszott e bânyâszat jôvôjének biztositâsa érdekében a mélység kiteijedtebb fôltârâsârôl gondoskodni ; ezért kezdték l882-ben a Ferencz Jôzsef-altârnât, lent a völgyben, mâr Csertesnél, mely altârna 5000 méternyi lesz, mire az ismert gazdag telércsomdk alâ jut, s 160 méternyi fûggôleges mélységet fog fôltârni az eddigi munkâk alatt. Szàznegyven év alatt 28 milliö forint értékû aranyat és ezüstöt termeltek Nagy-Agon. A rendkivûli dûs ércz szabâlytalanûl és szôrvânyosan jelentkezik, de a fôltârâs megengedi a kevésbbé dûs erek lefejtését is, melyekkel a hegység ât van hâlôzva. E telerek adjâk a nagyâgit-ot, sylvanit-ot, krennerit-et és petzit-et, melyek néha oly dûsak, hogy egy-egy kilogramm 200—300 forintot is megér. Ilyen gazdag aranyérczek mâshol a' vilâgon sehol sem fordûl- nak elô. Csertes, Magura, Toplia, Füzesd és Trestia kôzségekben is vannak arany- bânyâk, de a gazdagabb telerek az elért szintekben le vannak fejtve s az ûjabb, mélyebbre helyezett fôltârâsok eddig nevezetesebb eredményeket nem mutattak fol. A boiczai aranybdnyâszat szintén régi. A römaiak emlékei itt is fôltalâl- hatôk a Szfregyel és Kornet hegyeken, melyekben a bânyâszat ma is foly.