Page - 570 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország VI, Volume 23/2

870 elvétessenek szüléiktól és más nemzetbeliek által neveltessenek, s hogy czigány férfi ne léphessen czigány novel házasságra. De ennek ép úgy nem volt foganatja, mint II. József 1783-iki emberbaráti rendeletének. Az országgyúlések és kor- mányok, bizottságok és tórvényhatóságok sokat foglalkoztak a czigányok ügyének rendezésével. Altalában ezen intézkedések mindeddig nem nagy sikerrel jártak, mert talán nem vették kellôen számba a czigányok természetét. Pedig különösen a kóborló, sátoros czigányok állandó letelepítése nép- múvelódés szempontjából is igen fontos dolog hazánkban. E sorok írója meg- kisérlette a nagyobb csoportos telepítést; de ez több akadályba ütközött. Kevés volt az e kisérletre fordított idó, tekintve a nép vad erkölcseit és mûvelt- ségének alantas fokát. A kôzigazgatâsi hatóságok véleménye szerint a csopor- tositott telepítés sok nehézséggel jár, s kôzbiztonsâgi felügyelet szempontjából is czélszerûbb volna, ha kózségenként osztatnának el. E czikk írója épen a kózségekct akarta a kóltségtól és fáradságtól megmenteni akkor, midón több dunántúli megye elkobozta az oláh-czigányok lovait és szekereit a nélkül, hogy elóre gondoskodtak volna e félvadak elhelyezéséról. Tagadhatatlan, hogy a népnek a czigányoktól való idegenkedése szintén nehezíti a telepítést. Ez idegen- kedés némileg jogosult is, mert Indiának e fekete fiai bizony meglehetósen rakonczátlanok. Es még fokozódik az idegenkedés, ha tudomására jut a föld népének, hogy a czigányság bizonyos kedvezményekben (ingyen élelem, ruházat) részesúl. De e nélkül mero lehetetlenség munkához szoktatni ezt a munkától fölötte irtózó népet. Nagyon valószínú, hogy vaskézzel, következetes erélylyel kózségenként is lehet foganatosítani a telepítést, de ez sok kôltségbe kerúl az államnak és sok kellemetlenségbe a kôzségeknek. Talán a kózigazgatás államosí- tásával lehetne véglegesen megoldani ezt a kérdést is. A telepítendóket el kell látni lakóházakkal, alkalmas munkát adni nekik és óket a munkára nevelni. Mindenekfölött szükséges a munkára és rendes életre való szoktatást a zsenge gyermekeknél kezdeni, ezeket iskoláztatni. Ez nehéz fóladat, mert teljes tudat- lanságuk mellett lehetetlen óket korkülónbség nélkül a rendes iskolákba küldeni. Az Alcsuthon fónnállott külón czigány-iskola róvid idó alatt elég jó ered- ményeket mutatott fól az együtt tanított 6—15 éves, általában elég jó föl- fogású czigány gyermekeknél. A czigányok ügyének országos rendezéséhez elsó kellék, hogy tüzetesen ismerjük a czigányság számát és életmódját. Az általános népszámlálásnál termé- szetesen számba vették a czigányúl beszélóket is. De sem ez, sem a jellemzó lakási sajátosságok, stb. nem engedtek biztos kóvetkeztetést vonni czigányaink