Page - 18 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

18 a mennyire történeti ismereteink tudnunk engedik, az Adria partvidékének voltak az őslakosai; a keltáknak mozgékony és mégis aránylag magas művelt- ségű néptömegei pedig sugárszerűen terjedtek szét az Alpesek vidékein és Pannoniának nagy részét szintén birtokukba vették. A határ, mely ezt a két népcsoportot egymástól elválasztotta, a mai Horvátországon ment keresztül, a miből önként kínálkozik az a föltevés, hogy itten e két elem közt úgy ethnikai, mint művelődési keveredésnek kellett végbe mennie, a melynél az illyr elemet a hallstatti formák, a keltát pedig a La-Tene kör alkotásai képviselik. Ezt különösen az őskori sírleletek egyik legnagyobbjánál, a Prozor melletti Vitai hegyen találtnál figyelhetjük meg behatóan. A hallstatti korszak horvátországi alkotásai, melyeket két rokon műve- lődési övnek, éjszakról a hallstattinak és délről a glasinacinak, közbeeső tagjaiul jelölhetünk meg, abban a tekintetben is általánosabb érdeklődést kelthetnek, hogy honi formák mellett olyanokat is mutatnak föl, a melyekből délről való behozatal következtethető. Ez'alaknak kiváló példánya a Korana egyik szikla- barlangjából került elő, mely úgy gondos munkájánál, mint szokatlan nagy- ságánál fogva egyetlen Európa hasonló lelt tárgyai kőzött. Italiai hatásra vall az a horvát partvidékről, Grizaniből származó fibula, melynek egészen kivételes alakja egyedül Italiára nézve jellemző, a hol ennek számtalan példánya a bronzkorból a vaskorba való átmenetet jelzi, és a mely az említett régibb Peschiera-fibulán kivűl szintén az italiai behozatal mellett tanúskodik. Hasonló fibulát Jablanacban (Zenggtől délre) is találtak. Horvátország legki válóbb őskori temetője kétségtelenül a „ Vitala hegyen levő, Prozor mellett, nem messzire Otoíactól, Lika-Krbavamegyében. A lelt tárgyaknak nemcsak hihetetlen tömege teszi azt kiválóvá, hanem sokfélesége is, a mely ritkítja mását az őskori temetkező helyek kőzött s már ezért is közelebbi méltatást érdemel, összeállításukra nézve ezek a tárgyak nemcsak arra alkalmasak, hogy Horvátországnak egyik terjedelmes őskori művelődési korszakát földerítsék, hanem becses tájékoztatásokat nyújthatnak a szomszédos terűletek rokon leleteinek a megítélésénél is. A vitali temető, hasonlóan a hallstattihoz, síkföldi temetkező hely volt. A fölkutatott sírok számát még csak megközelítőleg sem ismerjük; több százra mehetett az. A fölásásnál azt vélték megfigyelhetni, hogy a csontvázak három földrétegben feküdtek, a melyek mélységök szerint három különböző művelődési korszakot jelezhetnének. De ha meggondoljuk, hogy síkföldi temetőkben a sírok különböző mélysége épen nem lényeges, hanem többnyire a véletlentől