Page - 43 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

43 megtette II. Basiliusnak azt a szívességet, hogy a görög patriarchának az ökumén püspöki czímet adományozza. A velenczeiek ez alkalommal is ügyes diplomatáknak bizonyultak, de Horvátországban több vereséget szenvedtek. I. István (1035 —1058), a ki az ő iskolájukba járt, a dalmát városokat illetőleg múlékony sikereket aratott, fia Kriesimir Péter pedig (1058—1073), kinek ereiben velenczei vér is folyt, végleg kiszorította őket. Alatta a királyság új lendületet vett; ő ismét a horvátok és dalmaták királyának nevezi magát. A velenczeiek, valamint a byzancziak sem mondtak ugyan le horvát czímeik- ről, de a tényleges hatalmat Kriesimir meg tudta szerezni magának. Czímének Kriesimir király okirata (1070). kibővítése akár Byzancz akaratából történt, akár nem, a valóságos hatalmi állapot kifejezése volt. A kelet-római császár, kinek nem nagy örömöt okozott a mód, a hogy a velenczeiek Orseolo II. Péter alatt megbízatásukat fölfogták, úgy látszik, ismét a horvátokhoz hajlott, úgy, hogy Kriesimir Péter a váro- sokat és szigeteket a császár hozzájárúlásával és nevében kormányozta s a tengerparti városok élére állított strategos vagy katapán a horvát király alá lehetett rendelve. Benn az országban azonban független úrnak tekinté magát és „Isten kegyelméből király az örökösödés joga alapján44 czímet viselt. Adta a bőkezűt s nagy urat játszott, a monostorokat és a nemes embe- reket gazdagon megajándékozta, s úgy látszik, jó politikus is volt, mert különös gondja volt, hogy megnyerje a városokat, melyek Drzislav alatt 6»