Page - 44 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

44 nyíltan Velencze mellé álltak ; csakhogy a bőkezűség maga még nem nyeri meg az emberek szívét, mert a jótéteményt hamar elfeledik s a hálát tehernek tartják. Kriesimir Péter tehát azon fáradozott, hogy a városok előkelő nem- zetségeit összeházasodás útján a királyi családhoz és a horvát főurakhoz csatolja s ezzel érdekközösséget teremtsen köztük; abban az időben pedig, mikor a nép széles rétegei nem számítottak, ez volt az egyedül döntő. Szerencsés külső sikerek következtethetők egy oklevélnek azon pontjából, mely szerint a király „országát vizén és szárazon megnagyobbította." Mennyire, az még nincs biztosan megállapítva; csak az bizonyos ez okirat szerint, hogy a narentaiaknak a Cetina és Narenta közti terűletét a szemközt fekvő szigetekkel együtt bekebelezte a horvát birodalomba, s így teljes joggal beszélhetett „az ö dalmát tengeréről." A dalmát tenger birtokával természetesen még nem sokra ment mind- addig, míg az összes többi tengereknek a normannok és a velenczeiek voltak az urai. Kétségtelen, hogy a velenczei asszonynak, Hicelának, fia belátta az erélyes kereskedelmi politika fontosságát, valamint azt is, mennyire alkalmas Dalmáczia nagyszerű tengeren túli kereskedelem kifejtésére; de könnyebb elviselni akár egy vesztett csatát, mint mulasztásokat pótolni. A világ helyzete nem kedvezett Horvátország fejlődésének és terjeszkedésének. Kriesimir állása Róma irányában nem egészen világos és nincs is tisztázva, de, úgy látszik, nagyon óvatosan volt megválasztva. Nem valószínűtlen, hogy Hildeprant befolyása megvédte Horvátországot a normannok betöréseitől. A pápai rendeletekből és a tartományi zsinatok végzéseibői világosan kitűnik, hogy Kriesimir Péter a curiának a szláv liturgia s a papok házassága elleni küzdelmében inkább óvatos néző, mint cselekvő politikus volt, saját vallásos érzésének pedig monostorok és egyházak alapításával tett eleget. A szláv liturgia és a papok házassága Horvátországban és Dalmácziában a Konstantinápolylyal való viszony kiemelkedő emlékeiképen maradtak meg. Kriesimir Péter idejében II. Miklós pápa s mindenható minisztere, Hildeprant, külön követet küldtek, hogy indítsa meg ellenök a harezot. Még a XIII. század- ban is Tamás főesperes valósággal aggodalmat keltő fegyverrel küzdött a latin szertartás mellett. A szláv liturgiához ragaszkodó horvát papokat hülyéknek, Szent Methodiust eretneknek tűntették föl, a szláv liturgiáról meg azt mon- dották, hogy az arianismussal függ össze. A küzdelem IV. Incze bullájában nyert ideiglenes befejezést (1248), a mely szentesíti a szláv liturgiát, meg a glagol írást, mivel Szent Jeromostól származnak.