Page - 48 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

48 tások és a napról-napra ismétlődő gonosztettek nem akartak szűnni. Ekkor egy szlavóniai főúr, a ki belefáradt a fejetlenségbe és megúnta a szenvedett károkat, a helyzet javúlása felőli kétségbeesésében Magyarországba útazott. Megérkezvén László királyhoz, rábeszélte, hogy vegye birtokába Horvát- országot, biztosítván őt a vállalat könnyűségéről, mert a királyság uratlan. E tanácsok hatása alatt László király nyomban nagy sereggel elindúlt s ellenállás nélkül megszállta az egész földet a Dráva és a Gvozdnak nevezett Alpesek közt. Átkelvén az Alpeseken, sok harczot kellett vívnia a horvátokkal; de győzelme könnyű volt, mert a horvátok közt hiányzott az egyetértés s kölcsönösen nem segítették egymást. Mindazáltal nem nyomúlt a tengerpartig, mert arra a hírre, hogy idegen nép tört át birodalma határain, visszatért Magyarországba.u A XIV. századi bécsi képes krónika, melyet Thuróczy János csaknem teljesen bevett művébe s a mely régibb kútfőkből merített, jelenti : „László volt az első, a ki Dalmácziát és Horvátországot örökre alávetette (jure perpetuo subjugavit) az országnak. Ugyanis a gyermektelen Zolomer király halála után özvegye, László király nővére, mert férjének ellenségei sokfelől támadták, Jézus Krisztus nevében segélyül hívta testvérét. A rajta ejtett sérelmekért a király kemény boszút állt s visszaállította uralmát Horvát- országban és Dalmácziában. Később a királyné László király alá rendelte ez országokat. A király ezt nem pénzvágyból tette, hanem azért, mert királyi jog szerint őt illette az örökség, mint a gyermektelen Zolomer király elsőfokú sógorát.tt 1093-ban László király Acha esztergomi és Fábián bácsi érsek, Kozma veszprémi püspök, Gyula nádor, Grab sümegi ispán s más előkelők tanácsára, mint a zágrábi püspökség egy 1134-ki okirata bizonyítja, Zágrábban püspök- séget alapított, melynek élére a cseh Duchot állította, ki papjait Somogy és Zala vármegyékből kapta. A zárai levéltár egyik oklevele ezt mondja: „Urunk Jézus Krisztus szüle- tésének 1091. esztendejében, Elek konstantinápolyi császár idejében, abban az időben, mikor László, a pannonok királya, Horvátországba nyomúlva, unoka- öcscsét, Almos urat, ez országban királylyá tette." Almos nem sokáig tarthatta magát. László király halála után (-{- 1095) ellenei az ország elhagyására kény szeritették, mire ismét nehéz küzdelmek és zavarok támadtak. A következő eseményeket is csupán a kútfők lefordított szövegéből adjuk. Tamás főesperes jelenti: „László királyt halála után Kálmán követte a trónon. Ez az erőszakos ember elhatározta, hogy az egész országot a dalmát tengerig