Page - 52 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

52 ez országokban ; szokatlan volt tehát, mikor a király kivitte, hogy Manasses választatott spalatói érsekké. Kálmán fia, III. (II.) István (l 116—1131) nem . értett atyja bölcs politikájának a folytatásához Horvátországban és Dalmácziá- ban s ezzel megadta Velenczének az óhajtott alkalmat, hogy újra hatalmába ejtse a dalmát városokat s az egész tengermelléket. A horvátok megpróbálták Veglia szigetét elragadni a velenczeiektől, de Dujmo, a Horvátországban később oly nagy birtokú s a Horvátország és Magyarország történetével oly szoros kapcsolatban álló Frangepán család ősatyja, legyőzte őket. A gyönge I. (II.) Vak Béla (1131 —1141) helyett tulajdonképen neje, Ilona, Uros Béla rassai zsupán leánya, uralkodott. A magyar királynak a szerb fejedelem leányával kötött házasságából négy fia született, kik közül Géza, László és István tovább éltek atyjuknál. Vak Béla fia és utóda I. (II.) Géza (1141 —1162) kiskorúsága idején csaknem húsz éven át a szerb Belus, a királyné fivére, vitte a kormányt szerencsével és erélylyel. I. (II.) Géza halála után testvérei, László, utóbb István, azon voltak, hogy Mánuel keletrómai császár segítségével, a ki Magyarországot nyugaton tervezett hódításai alapjáúl szerette volna megszerezni, elűzzék Géza idősebb fiát, III. Istvánt. Mikor azonban az nem sikerűit, Mánuel, ki mint Szent László unokája, rokonságban állt az Árpádokkal, azt az ajánlatot tette, hogy Géza második fiát Konstantinápolyban nevelteti s utódjává teszi. A fiúval együtt aztán ennek az (l 164) örökségét is követelte, s a Szerémséget, Horvátországot és Dalmácziát elfoglalta. Horvátországban és éjszaki Dalmácziában Kalufes Nikefort állította a kormányzat élére, a ki Spalatóban székelt. Déli Dalmácziát Izsák császári tábornok kormányozta. A felek hosszú harczok után békét kötöttek, de csakhamar meg is szegték. A horvátok menekülni igyekeztek a byzanczi uralomtól s kérték a királyt, szabadítsa meg őket. A katholikus papság az ó-hitűek ellen izgatott. Ampud bán, a későbbi nádor, Dalmácziába nyomúlt s egész Horvátország elszakadt a byzanczi császárságtól. Csak Spalatóban nem vihette keresztül a papság a Byzancztól való elszakadást, miért is Gellért püspök elkedvetlenedve ott hagyta székhelyét s Rómába költözött. A harczból végre is a byzancziak kerültek ki győztesen s Horvátországot, Dalmácziát és a Szerémséget Mánuel császár haláláig (l 180) megtartották. Akkor Constantin sevastos volt a horvát