Page - 56 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

56 ettől vesztek el. Mind a négy elem közreműködött az emberirtásban. Mindenütt gazdátlan lovak, eldobált kincsek, míg a sátrak és a tatároknak jutott fölhalmozott zsákmány érintetlenül feküdt. Valóságos csodának mondhatni, hogyan mene- kült a krónikás övéivel együtt éjszakának idején. Menekülése közben mindenét elveszté s a legszörnyűbb veszedelmek után csak a puszta életét menté meg. Nappal rejtőzködve, éjjel erdőkön lopódzva koldulta át magát, s rettenetes volt, a mit látnia és tapasztalnia kellett. Mintha a levegő, a vizek, az egész fold tele lett volna tatárokkal. Odvas fák, barlangok, üregek mind megannyi rejtek- hely volt, de az éhségtől űzött menekülőknek végre is ki kellett jönniök az erdőkből. A tatárok megígérték, hogy nem bántják, de aztán jobbágyaikká tették őket s szemök láttára becstelenítették meg feleségeiket és leányaikat. A tatárok számára aratniok, az aratást behordaniok, ruhát, eleséget, lovat, leányokat kellett szerezniök. Jutalmul később nagyobb részöket agyonverték. A krónikás a menekülők életét megható természetességgel s oly fordula- tokban beszéli el, melyekre egy mai realisztikus író is büszke lehetne. Hogyan bújnak elő a föld üregeiből, mint a kígyók; ha embert látnak, ellenségnek tartják; hogyan retteg a menekült a menekülőtől; szinte alig látnak; hogyan esznek füvet, akár az állatok, s hogyan győz végűi mégis mind e rettenes- ségeken az élet reménye. Magas fákról köröskörűi szemlélgetve nagy sokára észreveszik, hogy a tatárok elhagyták a puszta földet. Hol az elpusztult templomban még volt harang, jelt adtak; apró csoportok gyülekeznek, szanaszét kóborolva más menekültekkel találkoznak a rengeteg mélyén, magas, meredek sziklán. Ott élnek aztán a legnagyobb Ínségben, míg végre a király, hírt vévén magyarjaitól, hogy a tatárok eltávoztak, számos fegyveres kíséretében visszatér az országba. A régibb horvát történetírók elbeszélése a tatároknak a grobniki mezőn r történt vereségéről a mondák világába való. Ep oly valótlanok azok a jelentések, hogy Frangepán Frigyes és Bertalan grófok Arbénál megverték a tatárokat, és azok a tudósítások, a melyek Kres, Kupisa és Rak szerémi testvérek hős- tetteiről szólanak. Mindezek az állítások hamis okiratokon alapúinak. Béla király dalmácziai időzése közben két gyermekét veszté el; holttesteik ma is a spalatói baptisteriumban nyugszanak. Az a roppant sok kiváltság, melyet IV. Béla a horvát népnek érdemei és ragaszkodó hűsége iránti hálából az ellenség elvonúlása után adományozott, nagyon előmozdította a városi élet fejlődését; akkor, 1242 novemberében lett Zágrábnak Gric nevű része (annyi, mint erődített hegyi város) szintén szabad királyi várossá.