Page - 68 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

68 A XVII. század elején Horvátország és Szlavónia egykori terjedelmök szerény maradványaira (reliquiae reliquiarum regni) szorultak. A határ Zenggtől Károly városig és Sziszekig, onnan meg Kőrös vármegye maradványán át a Dráváig húzódott. Az egész tengermellék Zengg és Zára közt, valamint az egész mai Szlavónia a töröké volt. Clissa, Lika (Kninnel és Udbinával), Bihács, továbbá a Szávától éjszakra Pozsega, Csazma és Orahovica szandsákok a boszniai beglerbég alatt, Eszék és Szerém szandsákok meg a budai basa alatt álltak. A Muraközt is érintette a török Kanizsa felől. A horvát nép fő foglalkozása akkor a határ őrzése volt. A mellett évről-évre télen-nyáron háborúskodott és portyázott. Agyú- és mozsárlövések tudatták a török betörést, melyet a horvátok rendesen török területen való fosztogatással, rablással és gyilkolással kegyetlenül toroltak vissza. Az egyes végvárosok és várak közt az összeköttetést fa őrházak (fardakok) hosszú sora alkotta. A határ közelében csak fegyveres kézzel lehetett szántani, vetni, aratni. Lassanként szerveződött a határőrvidék, a mely eleinte két fő kapitány- ságból állott : az egyik Varasdon (később Kapronczán) a Dráva és Száva közti sziavon, a másik Károly városban a Kulpa és a tenger közti horvát végeken ; e kettő közt volt a Kulpánál az Unával szemben a báni végvidék, mely- nek kormányzata a rendekre bízatott. Mindkét fő kapitányságban kizárólag Belső-Ausztriából való katonatisztek gyakorolták a hatalmat. A főkapitányok közül főleg az Auersperg, Egkh, Eggenberg, Fernberger, Galler, Hallegg, Herberstein, Thum, Ungnad, stb. családok sarjai tűntek ki. E katonai kor- mányzat idején a várak környékén levő puszta földeken, de néha nemesi bir- tokokon is Törökországból menekült keresztények telepíttettek le, a kik ezért katonai szolgálatra köteleztettek. A XVI. század végén folyó háborúk idején meg nagy számú görög-keleti szerb költözött az országba, kiket az akkori okiratok „oláhoku-nak neveznek. A katonai hatóságok védelmökbe fogadták e telepeseket a Zrínyiek és Frangepánok ellen, kik szerették volna őket jobbágyaikká tenni. A szerbek nem akartak a katholikus vallást kizárólagossá tenni igyekező horvát rendek uralma alá jutni. Azon iparkodtak tehát, hogy csakis a császárnak és tábornokainak legyenek alávetve. II. Ferdinándtól 1630-ban tényleg kaptak is többféle kiváltságot, a többi közt azt a jogot, hogy tisztán katonai fő felügyelet alatt álló elöljáróikat és biráikat maguk választhassák. Ennek következtében az urak jószágairól tömérdek horvát paraszt szökött át a szabadabb katonai földre, mely az ott maradt nemesek kiszorításával a rendek hatalmától független terűletekké fejlődött. A rendes