Page - 76 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

76 Maria klastrom mindkét féltől elvétetett s a kegyes tanító-rendnek adatott át. Az egyesültek száma, kiknek püspöke 1777 után Kőrösön székelt, különben is folyvást apadt, és az a mozgalom, mely a szerbeket a katholikus egyházba akarta téríteni, szintén megakadt. Ez időben alakították át Belo várt „Uj- Varasd" néven új erősséggé s ott székelt a varasdi végvidék generalisa. 1755-ben nagy parasztlázadás támadt Horvátországban; a parasztok ugyanolyan szabadságokat követeltek, minőket a határőrök élveztek; legyil- kolták uraikat, fölgyújtották kastélyaikat s valami 20.000-en Kusié Mihály vezetése alatt Zágráb ellen nyomúltak. A nemesség Rauch János al-bán vezetése alatt szétűzte a zendűlőket, de rendetlen csapatai szörnyű kihágásokat és kegyetlenségeket követtek el. A császárné és királyné erre a cseh udvari kanczellárt, gr. Althan Mihályt, küldte ki biztosúl a nemesség elleni vizsgálatra. Rauch és Raffay alispán elmozdíttattak állásaikból, a parasztok úrbéri terhei szabályoztattak (1756) és az ország egész kormányzata Althan javaslatai szerint reform alá vétetett. A főispánokat nem a bán, hanem a királynő nevezte ki; a vármegyék gyűléseikben, melyeken a nemesség a vármegye tisztjeit minden három évben újra választotta, új szervezetet nyertek. A kormány közvetetlenűl velük levelezett. A könyvvizsgálat (censura) a rendek kezéből a bécsi kormányéba m^nt át. Az 1767—1779. években „Horvátország, Szlavónia és Dalmáczia báni tanácsa" kormányozta az országot, még pedig eredményesen. Később azonban a horvát rendek és a magyarok izgatásai következtében e tanácsot eltörölték s Horvátországot a magyar helytartó-tanács hatáskörébe vonták. 1776 február 14-én a királynő visszaadta Horvátországnak az osztrákok bírta tengermelléket s ebből lett Szörény, az új vármegye, mely a régi Vinodol vármegye területét foglalta magában s Fiume volt főhelye. A tengeri város azonban követelte, hogy válaszszák el Szörény vármegyétől. Kívánsága teljesült s autonom köz- igazgatást nyert (separatum corpus coronae). II. József császár és király (1780— 1790), ki gyakran beútazta a horvát határőrvidéket, teljes összpontosítást kezdett behozni. Az 1781-ki türelmi pátens a nem-egyesűlteknek is megengedte a katonai tisztségek viselését. 1784-ben kezdődött a német nyelv behozatala a latin helyére az egész hivatalos közigazgatásba, a mi a vármegyéknél nagy ellenállásba ütközött. Csakhamar, 1785-ben, a vármegyék eltöröltettek és az ország császári biztosok alatt álló járásokra osztatott. Fiume és környéke országgyűlési határozat, vagy törvény nélkül saját kormányzó alatt mint „magyar tengerpart44 szerveztetett. A bíró-