Page - 104 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Horvát-Szlavonország (1), Volume 24/1

104 támogatható föltevés tehát, hogy az említett népeknek ú. n. nemzeti népies díszítményei a Byzancz által terjesztett római, mint utolsó egységes műveltség maradványai lehetnek. E véleménynek egyik legerősebb bizonyságúl szolgál- nak a Graf-féle elfajumi leletek római korbeli szövetmaradványai, a melyek díszítményei egészen hasonlók. A legfontosabbak közűlök • bizonyára azok, a melyeken görög kezdőbetűket egészen azon módon látunk diszítményűl alkalmazva, mint a horvát és szerb szőnyegeken, melyeken az /, X, 0, 7, 2 betűk egész világosan kimutathatók. A páva és a gránátalma, ezen őskeresztény jelképek, gyakorisága az éjszaki népek díszítményei közt, melyek saját természet- világuk szemléletéből nem is ismerhették azokat, bizonyára szintén nem meg- vetendő érve ennek a föltevésnek. Horvátországban és Szlavóniában főkép a Száva-menti alföld falvaiban valaha sok volt a szép és gazdagon díszített faház. Mai napság e faházak Szlavóniában már igen ritkák, Horvátországban még eleget találni. De már korántsem oly szépek, mint a minők hajdan voltak Tovarnikban, Erdővégen V (Erdevik), Sidban, Ilinciben és egyebütt. A házi szorgalomnak érdekes és sajátszerű terméke, mely közelebb áll a szabad művészethez, mint a hagyomány szigorú szabványaihoz kötött hímzés, a lopótök-palaczkok, csutorák bekarczolt díszítése. E bekarczolás igazán bámúlatos kézügyességre vall. A hozzá való karczoló kést, vagy inkább árat a paraszt rövid bicskából feni magának, és ezzel a rézmetszőéhez hasonló eszközzel vési rá az érett, szárított lopótökre a díszítményeket. E bámúlatos ügyességgel és néha finom érzékkel karczolt díszítményeket helyenként választó- vízzel, a fekete vonalakat pedig zab-hamuba kevert olajjal festik. A pásztor ember künn a legelőn, a hol efféle festő-anyag nincs a kezeügyében, úgy segít magán, a hogy lehet, és egyszerűen körömpiszkot, vagy zsíros kalap- járól vett kenőcsöt használ festékül. Több ábrándos terv merült már föl arra nézve, hogy a házi szorgalomnak e meglévő iparművészeti elemei valóságos háziiparrá fejlesztessenek, de mind- ezek a legjobb szándékkal és őszinte buzgalommal megindúlt törekvések meddők maradtak. A sikertelenség oka pedig leginkább az, hogy ennek a művészi érzékű házi munkának a természetes talaja, melyből az virág gyanánt nőtt ki, a parasztnép hajdani jóllétén, ez pedig a régi patriarchális házközösségen alapúit. Háziipar a mai egyéni gazdálkodási rendszer mellett csak is ott lehetséges, a hol már meglévő gyáriparra támaszkodva, a lakosság jobb kereset híjján lévő részének legalább szűkös megélhetést nyújt. Hovát-Szlavonországban azonban